Műfaj: krimi, lélektani, regény
Megjelenés éve: 2018
Kiadó: Álomgyár
Oldalszám: 426
Értékelése Molyon: 90%
Te hiszel a sorsszerűségben?
2002 májusában megdöbbentő vallomás söpört végig az Egyesült Államokon. A fiatal és mélyen megsebzett Alice Carrington olyan titkot hozott nyilvánosságra, mely felbolygatta és felháborította az egész országot. Alice megrettent a felelősség súlyától, és a szökést választotta, de elképzelni sem tudta, hogy tettei milyen események láncolatát indítják el. Olyan sorsokat csomózott össze, melyeknek sosem kellett volna találkozniuk.
Lynn Walker pincérnőként dolgozik Hohenwaldban, egy isten háta mögötti tennesseei településen, és egyetlen célja, hogy valóra válthassa lánya álmait. Frank Carrington újságíró és családapa, aki megszállottan küzd gyermeke igazáért. Jeffrey Mills zseniális tehetséggel megáldott, ám nehéz sorsú festőművész, akit egy személyes tragédia pályája feladására késztet. Az egyetlen közös nevező hármuk életében Alice titka, melyet csak az idő és hármuk külön-külön kibomló, majd egymásba kapcsolódó élete oldhat meg.
Sienna Cole, a hatalmas sikerű Négyszáz nap szabadság című regény szerzője páratlanul izgalmas, mély drámával átitatott lélektani thrillerében végigkalauzol a tizenöt éves rejtély kibogozásán.
"… megfejteni a lét misztériumát nem az ember dolga; az elme túlságosan is primitív szerkezet az ilyesfajta gondolkodáshoz."
"Sokszor előfordul, hogy nem ismerjük azokat, akiket szeretünk… Olyan természetessé válik a jelenlétük, hogy nem igazán fordítunk rájuk energiát."
Értékelésem:
Megértem, miért szeretik és dicsérik annyian ezt a könyvet, azonban engem most nem tudott meggyőzni.
Alice Carrington az érettségi után bombát dob a világra: levelében középiskolai igazgatójával folytatott viszonyáról mesél, s arról, hány lányt használt még ki oly módon, ahogy azt vele is tette. Az emberiség legocsmányabb szörnyetegét mutatja be: a kiéhezett férfit, aki helyzetével visszaélve naiv tiniket édesget be hálójába szerelmet ígérve nekik, de valójában az egész csak arra megy ki, hogy szexuálisan kihasználja éretlenségüket. Allie ezt követően eltűnik, nyomot alig hagyva maga mögött, és egy idő után nem is lesz belőle más, mint egy régi pletyka, ugyanis sosem kerül elő.
Édesapja az egyetlen, aki nem adja fel a keresését, ez azonban nyomot hagy a családban is, és egy idő elteltével arra eszmél, hogy teljesen egyedül maradt a harcban. Újságíróként a lánya utáni nyomozás megszállottjává válik, s kutatásai során összetalálkozik egy pincérnővel, Lynnel, akiben átmenetileg értő társra talál.
Lynn jó pár évvel később egy kislány édesanyja, és még mindig ugyanabban a kocsmában dolgozik, ahol Frankkel is találkozott. Keményen robotol, hogy törlessze exbarátja adósságát, aki éppen börtönben csücsül. Ekkor lép a képbe Jeffrey Mills, a zárkózott, érdekes aurával és torzonborz szakállal rendelkező férfi, aki a Lynn kertjében lévő felújított kisházban száll meg. Lynnt valami különös erő vonzza Jeff felé, akinek története szintén nem marad előttünk titokban.
Jeffrey az, aki a hármasból tényleg megérintette a lelkemet, mert hihetetlen sorsa van, és nagyon igazságtalanul bánt vele az élet. Meg nem értett művész, akit megtört az ezzel járó életstílus és a szerelem, s már csak üres vázként bolyong a világban, pedig fantasztikus műremekeket képes alkotni. Maga sem tudja, miért, de még életben van, s Lynn az, aki benne is lángra lobbantja a remény szikráját egy boldogabb jövőt illetően.
Szóval a három főszereplő életfonala valahol összefut, s nem nehéz kitalálni, hogy Allie közöttük az összekötő kapocs. A kérdés csak az, hogy melyikük milyen módon kötődik hozzá, miért, és hogy mi történhetett a lánnyal. Holtan fekszik valahol, vagy éli az életét, fittyet hányva arra, hogy eltűnésével rengeteg ember szívét összetörte?
A fő gondot számomra az okozta, hogy túl lassan értek össze a szálak, és a történet egy idő után már alig tudott lekötni. Úgy éreztem, hogy az egyes élettöredékek nagy része csak időhúzás a nagy fináléig, amikor majd kiderül az, aminek ki kell, de mire odáig eljutunk, már rég teljesen egyértelmű a dolog, hogy mi történt. Fájdalmas, elkeserítő a vég, de mégsem taglóz le teljesen, és főleg nem hat megdöbbentő erővel.
Ami tényleg dicséretre méltó, hogy az írónőre nem jellemző az az esetlen mondatalkotás, ami nagyon sok hazai írónál előfordul. Gyönyörű mondatokat olvashatunk tőle, nagyon szépen kidolgozott történettel, átgondolt karakterekkel, hiteles helyszínleírásokkal. Ismeri az emberi lelket, és nem utolsó sorban ismeri a szereplőit. Emiatt valószínűleg még olvasni fogok tőle, mert a lassú történetvezetés ellenére kiemelkedően tehetséges.
Értékelés: 5/3,5
További bejegyzések, értékelések:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése