Sorozat: A füredi lány (1.)
Műfaj: történelmi romantikus, regény
Megjelenés éve: 2021
Kiadó: Álomgyár
Oldalszám: 448 oldal
Értékelése Molyon: 90%
Szerelem téren és időn át…
Almássy Anna, a XXI. századi jogászlány akaratán kívül az Úr 1763. esztendejében találja magát. Kénytelen beilleszkedni a közösségbe, míg rá nem jön, miként juthat egyszer haza. Hamar megérti, a szabályok itt pofonegyszerűek: a vérhatalom jogán a földesúr élet és halál ura.
A lány számára úgy tűnik, mintha a sötét középkorba zuhant volna vissza: pestis, máglya, pellengér, éhínség…
Ám a rémisztőnek tűnő világban is létezik az az időtlen érzés, amelyet úgy hívunk, hogy szerelem.
Anna egy napon találkozik nemes Oroszy Mihállyal – a fiatal földesúrral. Mindenben különböznek, mégis szenvedélyes vonzalom alakul ki közöttük. A mai értékek szerint nevelkedett lány és az előjogokkal született férfi eltérő világlátása drámai helyzeteket szül.
Vajon a két világot összekötheti a szerelem?
Karády Anna elsőkönyves szerző, balatonfüredi jogász, aki a város múltját és természeti kincseit kisiskolás kora óta kutatja. Az évek során szerzett ismereteinek a lenyomata ez a történelmi, romantikus debütregény, amely megmutatja, hogy a szerelmet sem az idő, sem a tér, sem a társadalmi különbségek nem képesek eltiporni.
"Vannak az életben pillanatok, amik jobban számítanak, mert mások, mint a többi: fordítanak a sorsunkon, és valami elkezdődik, vagy éppenséggel lezárul. Az a legkülönösebb bennük, hogy az ember pontosan tudja, mikor érkezett el egy ilyen ponthoz."
"Csakhamar rájöttem, hogy nem azért mosolyog, mert nem veszi észre a rosszat a világban, hanem azért, mert észreveszi a szépet. Az összeset."
Értékelésem:
Röviden a történetről: a füredi lány - azaz Anna - valamiféle felsőbbrendű természeti erőnek hála visszacsöppen a 18. századba, és hihetetlen módon egész remekül boldogul. Időutazásban van része, de az ijesztő fordulat ellenére mégis úgy alkalmazkodik a félelmetesen idegen helyzetekhez, ahogy 1000 emberből talán 1 lenne képes.
Az első furcsaság, amivel találkozhatunk, a szóhasználat, hiszen a régi magyarok nyilván nem használták (vagy nem úgy használták) azokat a kifejezéseket, amiket egy mai ember kiejt a száján. Szerencsére a könyv nyelvezete a 21. századi olvasónak fekszik, és nem váltunk át teljesen a 18. századi írásmódra, de azért Annának nincs könnyű dolga, ha be akar illeszkedni és túlélni. Egyébként hihetetlenül szerencsés, mert kezdetben pont olyan emberekkel hozza össze a sors, akik törődnek vele, és ahelyett, hogy kiutálnák a furcsaságai miatt, szeretettel fogadják el őt majdnem úgy, ahogy van. Nyilván fűnek-fának nem reklámozza, hogy hé, én amúgy a jövőből jöttem, de azért érezhető a falusi lakosság részéről is az, hogy ezzel a lánnyal valami nincs rendben - mégsem könyvelik el boszorkánynak.
Anna olyan helyzetekbe csöppen, ami a mai embereket megbotránkoztatná, vagy legalább undorral töltené el. Mivel a jogászként megszerzett tudását nem tudja ebben a korban hasznosítani, kétkezi munkára kényszerül, ami persze alaposan megterheli a testével együtt a lelkét is. A taszítóbb dolgokat ennek ellenére csak néha említi - mi az a véres köpölyözés, hogy intézik angol wc hiányában a dolgukat az emberek, milyen gyakran fürdenek, vagy inkább nem fürdenek -, és egy idő után már olyan természetességgel siklik el mellettük, mintha soha nem is ismert volna modernebb világot. Kalandját úgy éli túl, hogy igyekszik nem a negatívumokra koncentrálni, hanem azt nézi, mennyi jó oldala van ennek a képtelen helyzetnek: például élvezheti a tiszta, friss levegőt... és kb. ennyi, ami most eszembe jut, mert én magam ezzel a helyzettel kapcsolatban biztosan nem tudnám megtalálni azokat a motiváló dolgokat, amik ébren tartanák a lelkesedésemet. Anna univerzumának középpontja egy idő után Oroszy Mihály lesz, aki értelmes, olvasni-írni tudó nemes, birtokkal rendelkezik, és odavan Annáért. Elgondolkodtató, hogy mi az a történelmi és társadalmi távolság - vagy inkább szakadék -, aminek leküzdésével két ember még megtalálja a közös hangot és a közös gondolkodásmódot. Engem mindenesetre meglepett, hogy Anna bele tudott szeretni egy 18. századi férfiba, akinek természetes lehet mondjuk verni az asszonyt (bár Mihály szerencsére eziránt annyira nem lelkesedik, és az is igaz, hogy egyesek számára ez a gondolat még ma is népszerű), és sok esetben teljesen más értékek fontosak számára, mint egy mai férfinak. Anna itt is a közös elemekre koncentrált, arra, hogy miben jár egy rugóra az agyuk, tehát összességében nagyon jellemző a lány viselkedésére, hogy inkább a jó dolgokba kapaszkodik, a rosszak felett meg szemet huny - véleményem szerint túl sokszor, de hát ez én vagyok. Persze azért ő is kényelmetlenül érzi magát a női elnyomás miatt, amiben része van, és olykor hangot is ad véleményének, de csak akkor, ha sejti előre, hogy annyira nem fogják megbüntetni érte.
A könyv tempója tényleg nem nevezhető gyorsnak, az első 40-50 oldal kifejezetten kínszenvedés tud lenni annak, aki az olyan olvasmányokhoz van szokva, ahol azonnal belecsapnak a lecsóba. Így nem is ajánlom olyanoknak, akik tudják magukról, hogy ha az első 2 oldalon nem történik semmi, már le is teszik a könyvet. Kell hozzá türelem, de a szerelmi szál megjelenésével a történet is színesebb lesz, és ott már hajtja az olvasót a kíváncsiság, hogy mi fog ebből kisülni. Inkább azoknak ajánlanám, akik amúgy is kedvelik a történelmi regényeket, de nem csak a szerelem kibontakozása érdekli őket, hanem maga a kor is, amiről olvasnak, mivel itt a 18. századi életről is kapunk egy jó adag információt.
A füredi lány összességében élvezhető történet azok számára, akik kedvelik a hasonló olvasmányokat, és nem rossz összehasonlítási alap a két különböző történelmi kor életmódjának hétköznapi tanulmányozásához sem. Anna előtt le a kalappal, hogy nem csak szimplán túlélte a kalandját és alkalmazkodott a helyzetéhez, de egyenesen szerelmes is lett - komolyan, számomra ez utóbbi a nagyobb csoda, mert magamat ismerve én inkább megbolondultam volna. A könyv megmutatja, hogy a szerelem minden esetben ugyanúgy működik, ugyanúgy az ember életének elemi része, legyen szó napjainkról, vagy a 18. századi emberek világáról. Számomra önálló kötetként is megállja a helyét, de a folytatást is szívesen elolvasnám.
Értékelés: 5/4
További bejegyzések, értékelések:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése