Műfaj: regény, thriller
Eredeti cím: The Widow
Megjelenés éve: 2016
Kiadó: XXI. Század
Oldalszám: 320
Értékelése Molyon: 231
Mind láttuk őt. Glent, a férfit, a szörnyet, ahogy – egy borzalmas bűnügy vádlottjaként – az újságok címoldaláról bámul ránk.
De mi lehet az asszonnyal, aki a bíróság lépcsőjén vár? Az asszonnyal, aki a férfi mögött áll?
Jean Taylor élete szerencsésen és átlagosan alakult. Szép ház, kedves férj, Glen, aki minden volt, amire valaha vágyott: az ő sármos hercege. Egészen addig, míg az újságokból bárki megtudhatta: a férje minden gaztettre képes szörnyeteg, maga az ördög…
De Glen most halott. Jean pedig elmond mindent, amit tud.
Fiona Barton első regényét az év legjobban várt könyvei közt emlegette az angol és az amerikai sajtó. És nem hiába. Az özvegy napok alatt felkerült a legfontosabb sikerlistákra, pillanatok alatt lett a Sunday Times és az Amazon bestsellere. Eddig 26 nyelvre fordították le, nálunk a világ legtöbb országát megelőzve jelenik meg.
"(…) a gonoszság tűnékeny természetű, csak időnként pillantjuk meg, és ettől még borzasztóbb."
Értékelésem:
Fiona Barton Az özvegy c. művében különleges nézőpontból mutatja meg egy bűncselekmény másik arcát: a feleségéből, és nem az elkövető férjéből.
Glen Taylort azzal vádolják, hogy elrabolt egy 2 éves kislányt, és valami borzasztó dolgot művelt vele, amit alátámaszt az a tény is, hogy éveken keresztül felnőtteknek szóló erkölcstelen tartalmakat töltött le az internetről. Felesége, Jeanie végignézni, ahogy férjéből egy csapásra undorító szörnyeteget kreál a társadalom és a média, miközben önmagával viaskodik az igazságot illetően: tényleg megtette a férje azt, amire legtöbben még csak gondolni sem mernek, vagy az újabbnál újabb vádak csupán kitalációk, és nem szól másról az egész hajsza, mint a szenzációéhségről?
 |
| Instagram: @koffertzitzah |
Az eseményeket több szemszögből követhetjük nyomon: ott van a nyomozó, aki személyes ügyként kezeli a 2 éves Bella után folyó kutakodást; a riporter, akinek veleszületett érzéke van hozzá, hogyan szedje ki másokból az igazságot; és maga Jeanie, akiről nehéz eldönteni, hogy tényleg elhiszi férje kifogásait, vagy mesterien hazudozik. Glen maga nem szólal meg a könyvben, vagy ha olvashatunk is gondolatairól, többnyire csak közvetett módon, felesége visszaemlékezésein keresztül. Hozzájuk társul még Bella édesanyja is, Dawn, akit elragad a média és a lánya keresése érdekében folytatott kampány. Az események 2 idősíkon játszódnak: 2006 körül indulnak - amikor Bella eltűnik és a nyomozás kezdetét veszi -, valamint 2010-ben, amikor Jeanie esélyt kap arra, hogy a világ elé tárja, mi is történt valójában.
A könyv végig fenntartja a feszültséget, remekül felépített az információcsepegtetés, egy percre sem lazíthatunk. Egyszerűen ott motoszkál az olvasóban a kérdés, hogy "Mi történt?", a válasz azonban egészen az utolsó oldalakig várat magára. Közben agyalhatunk azon is, hogy ilyen esetben az édesanya vajon mennyire okolható, amiért pár percig szem elől tévesztette kislányát, akit a saját kertjükből raboltak el? Felróható-e a számára a hanyag viselkedés, vagy nem várható el tőle sem, hogy napjának minden egyes percében fél szemét a lányán tartsa? Milyen mértékben hibáztatható egy emberi lény függőségéből eredő bűneiért, mennyire elfogadható, ha önuralma hiányát elméje betegségének tulajdonítja? És ott van az emberi agy lenyűgöző védekező mechanizmusának ereje is: miszerint mentális épségünk megőrzése érdekében elménk képes a tudatalattiba száműzni a traumákat, a borzasztó gondolatokat, hogy megóvjon minket az összeomlástól.
A történet az utolsó oldalakig kellő izgalommal lát el minket, de mire kiderül az, aminek ki kell, már nagyrészt sejthető, mi az igazság. Ezzel a húzással az írónő visszairányítja a figyelmet a könyv megszületésének igazi okára: itt az a fontos, mit gondol a feleség, és az őt övező rejtély van a középpontban, míg az események csak ezután következnek. Számomra mégis hiányzott a megdöbbenés, ami a hasonló műfajú könyvek elmaradhatatlan tartozéka. Nem kellett volna sok, csak egy-két apróbb váratlan meglepetés, mert így jóformán elmarad a tetőpont, vagy inkább lassan és hosszan teljesedik ki, és hagy egyfajta ürességet maga után. Az viszont a javára írható, hogy alattomosan kavarja fel gondolataink állóvizét, annyira, hogy észre sem vesszük, de hosszabb-rövidebb időre elmerengünk a könyv által felvetett dilemmákon, ami éppen annyira köt le, mint amennyire a vágy, hogy fény derüljön Glen tettére.
Azoknak ajánlom Az özvegyet, akik hozzám hasonlóan kíváncsiak arra, mit járhat egy súlyos bűnnel vádolt ember feleségének gondolataiban, és aki a híradásokban általában a perifériára szorul, pedig férjéhez hasonlóan központi szerepet érdemelne.
Értékelés: 5/4
További bejegyzések, értékelések:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése