Duba Gábor: Szabadon foglak

Műfaj: romantikus, new adult, regény
Megjelenés éve: 2015
Kiadó: WOW
Oldalszám: 328
Értékelése Molyon: 85%

A nevem tudták, az arcom ismerték. De csak én tudtam, ki és mi van mögötte.
Csak azért illeszkedtem be mindenhol, hogy ne lássák, valójában kilógok a többiek közül. Másként gondolkodtam és másként láttam a világot, mint a többi 18 éves.

Egy nap mégis rátalált valaki a hozzám vezető útra. Mindent nekem adott, és aztán el is vette tőlem.
A sokkból megértettem, hogy minél több olyan pillanatot kell megélnem, amely éppen akkor jó, eltalál, felráz vagy rendbe tesz.

Minden ajtón benyitottam.
Fű, pia, menekülés, bulik és új barátok az életemben: egy domina, egy leszbikus lány és egy díler. Feszíteni akartam a húrt, nem féltem semmitől. Hajtott a kíváncsiság, meg akartam tudni, ki vagyok igazán.

És most itt van ez a férfi. Ideküldték nekem valahonnan, hogy elvegye az önkontrollomat, és cserébe megkapjam önmagamat.
Szinte az apám lehetne, és mégis… Tudok annyit róla, ami ahhoz kell, hogy még többet akarjak.

"Olyanok vagyunk, mint a kisgyerek, aki a szeme elé emeli a két kezét, és onnan szól ki: Elbújtam! A magunk köré teremtett dolgokkal takargatjuk a valóságot."

"Csak ritkán adatik olyan ember, aki a lelked legmélyéig hatol, olyan mélyre, ahol még senki sem járt. Ha találkozol ilyennel, ne engedd el!"

Értékelésem:
Saci 18 éves, eminens diák, akit egy nap ledönt lábáról a szerelem, méghozzá Dávid képében. A fiúval olyan elképesztő módon passzolnak össze, ahogy arra sokan csak vágyni mernek az életben, de megélni nem merik. Gondolatok szintjén kommunikálnak, értik a másikat egy pillantásból, egy mozdulatból is, tökéletesen összepasszolnak, így hát nem is lehet felróni a lánynak, hogy az egekig szárnyal a fiúval, s először életében hagyja ledönteni lelkének falait, melyek eddig elválasztották őt a világtól. Minél magasabban van azonban az ember, annál nagyobbat tud esni, s ezt a lány is saját bőrén kénytelen tapasztalni, amikor Dávid minden magyarázat nélkül egyik napról a másikra eltűnik. Nem sokkal ezután lép életébe Zola, aki jó 20 évvel idősebb nála, mégis olyan ajtókra mutat rá, amikről Saci ezelőtt el sem tudta képzelni, hogy számára is kinyílhatnak. Tudom, ez most inkább úgy hangzik, hogy a szexualitás terén mozog a dolog, és valamennyire így is van, de a lelkiség, önmagunk megismerése is éppen olyan erős vonalat képvisel a könyvben, ahogy a 18 éves lány testi érése és kibontakozása.
Instagram: @koffertzitzah

Saci nem mindennapi fiatal, értelmi és érzelmi érettség tekintetében megelőzi társait. Viselkedése sokszor tűnhet felelőtlennek, de ha jobban megismerjük őt, láthatjuk, hogy olyan könnyedségbe tanul bele éppen, amit csak az képes érezni, aki már túllépett élete holtpontján, kinyílt a szeme és a szíve. Saci leküzdi azokat a gátakat, amiket feleslegesen állított maga elé, hogy a családja és osztálytársai elfogadják, hogy megfeleljen a róla kialakított képnek. Egy igen kemény utazáson kísérhetjük el őt, tanúi lehetünk szárnyalásainak és bukásainak is, ahogy a mindennapi tini-gondok mellett megjelennek a felnőtt életre jellemző dilemmák is. Saci egyszerre érettségi előtt álló diák, kitűnő bizonyítvánnyal, válás előtt álló szülőkkel, összetört szívvel, és közben nőiségét megélő nő, aki rövid idő alatt felnő, kapcsolatba bonyolódik egy 40 körüli férfival, és legjobb barátnőéjül fogad egy kétes életű lányt.

A könyv fejezetről fejezetre dönti le a tabukat, de olyan természetesen, olyan világos indokokkal magyarázva mindent, hogy fel sem merül bennük a szereplők kérdőre vonása. Az író pár egyszerűnek tűnő szóval, mondattal, sorral olyan érzelmi töltetet ültet a regénybe, aminek megragadásához született érzékkel kell rendelkezni. Szóval ha ennél a könyvnél az olvasó nem érzi, amit érezni kell, akkor oda Révai nagy lexikonának összes szava sem lenne elég, ott az olvasónak kell későbbi életszakaszban - 30, 50, 80 évesen - elővenni ezt a történetet és megváltozott lelkiállapotban forgatni a lapokat. Nem átlagos életekről és élettörténetekről, nem átlagos érzelmekről íródott ez a könyv, és nem is a szürke kisegereknek szól, akik egész életüket egy ketrecbe zárva élik le - és észre sem veszik. A Szabadon foglak azoknak az embereknek szól, azokhoz érhet el leginkább, akik érzik, hogy valami nem jó, hogy repedezik a plafon, és tudják, hogy két választásuk van: vagy kivárják, míg rájuk omlik az életük, vagy követik a szívüket, és teszik, amit tenni kell.

Saci megteszi, amit mi nem mernénk, azt, amit helyesnek érez, követi a szívét, és nem bán meg semmit, nem szégyenkezik semmi miatt, ami önmagához vezeti el. Imádom ezt a könyvet, a szavait, a hangulatát, az életfelfogást, amit közvetít, és bár kicsit soknak érződik a végén szinte nihilizmusba hajló könnyedség, nem tudok haragudni érte. Hiszen ő is ettől önmaga.

Aciman kedvelőinek kifejezetten ajánlom, azoknak meg főleg, akik szerint a magyarok nem tudnak jól írni - itt egy kitűnő ellenpélda.

Értékelés: 5/5

Ha tetszett a bejegyzés: iratkozz fel, kövess Facebookon,  Molyon vagy Instagramon. :) 

Megjegyzések