Műfaj: urban fantasy, regény
Eredeti cím: The Nightjar
Megjelenés éve: 2021
Kiadó: Agave Könyvek
Oldalszám: 432
Értékelése Molyon: 63%
Minden világ beleremeg, amikor a varázslat szárnyra kap
Alice Wyndhamet gyermekkora óta képzeletbeli madarak keserítik… majd egy napon bekopogtat az ajtaján a rejtélyes Crowley, akitől megtudja, hogy különleges képességgel bír: a látomásaiban a lélekmadarakat, az emberek lelkét őrző mitikus lényeket látja. Megtudja ezen kívül a férfitól azt is, hogy üldözőbe vette egy titkos társaság, amely célja, hogy az ő különös képességét felhasználva kiirtson minden mágikus lényt a világból.
Alice élete egyik pillanatról a másikra megváltozik, menekülni kényszerül. Megmentőjével átkel London mágikus oldalára, a finn mítoszok istenei által emelt Varjútanya városába. Itt idővel nem csak jobban megismeri varázslatos örökségét, de arra is rájön, hogy az őt körülvevő rejtélyek legnagyobbikát épp a saját lélekmadara őrzi.
A brit Deborah Hewitt bemutatkozó regénye a klasszikus urban fantasy zsánere előtt tiszteleg, hangulatában és világépítésében ügyesen idézi fel Neil Gaiman és Ben Aaronovitch korai munkásságát.
"Honnan tudhatja bárki is, hogy mi a valóság és mi nem?"
Értékelésem:
Ismerős a helyzet, mikor adott egy írtó jó történet elképesztő fantáziavilággal, csodálatos helyszínekkel, aztán besétál a képbe egy őrjítően béna főszereplő? Na, itt is pont ez történik.
Alice Wyndham gyermekkorában mindenhol madarakat látott, környezete viszont nem díjazta a kislány élénk fantáziáját, ezért muszáj volt elnyomnia magában, ha azt akarta, hogy befogadja a társadalom. A 20-as évei közepén jár, amikor egy idős hölgy megszólítja utazás közben, s határozottan állítja, hogy tud a madarakról. Pár perccel később a nő holtan esik össze Alice előtt, ami beindítja a furcsábbnál furcsább események sorozatát. Alice-t egy titokzatos férfi követi, legjobb barátnője balesetet szenved, és ami a lényeg: ismét megjelennek a rég nem látott madarak is.
Az írónő hihetetlenül jó váz köré húzta fel a történetet a finn istenségek legendájának bevonásával, a könyvben megjelenő különleges képességek felsorakoztatásával, s London tükörvárosának ötletével. És itt a lényeg: az alap remek, a töltelék viszont testessége ellenére nem szól semmiről, csak egy lányról és egy fiúról, akik össze-vissza cikáznak a Varjútanyán, mindenféle szilárd terv nélkül. Céljuk, hogy megmentsék Jent, Alice legjobb barátnőjét, aki kómában fekszik egy kórházi ágyon lélekmadara nélkül, s amíg Alice azt vissza nem juttatja hozzá, örök álomra van ítélve. Persze, van néhány jelentősebb esemény, de jóformán minden csak időhúzásként funkcionál az ütős végkifejletig, és nincs is sok értelme. Mintha az írónő gondolataiban testet öltött volna a kezdet és a vég, de a köztes történések előtte is ködbe burkolóztak volna.
És akkor ott van Alice Wyndham, akihez képest a Twilightból ismert Bella Swan egy kecses gazella, mert ez a nő még nála is bénább. Van az, amikor a szereplők kicsit ügyetlenek, az olvasó meg csak mosolyog rajtuk, mert hát cukik meg minden. És előfordul olyan is, amikor éles helyzetben a nő előrántja a kést a zsebéből, közben véletlenül megvágja vele saját magát(!!!) aztán 5 percig igyekszik elállítani a vérzést, amíg a gonosz kedvére gyilkolászik. Annyira idegesítő húzásai vannak ennek a nőnek, hogy a fél történetet hazavágja velük. És hogy miért kellett ilyen főhősnőt alkotni, arra egyáltalán nem találok semmilyen magyarázatot, mert az események szempontjából teljesen indokolatlan a végtelen számú bénázása.
 |
| Instagram: @koffertzitzah |
A könyv másik fő karaktere a titokzatos Crowley, aki egyszer közeledni látszik a lányhoz, aztán pedig úgy bánik vele, mint egy mosogatóronggyal. Néhány beszólása eléggé kiakasztó, Alice meg persze a karjaiba omlik, mert érthetetlen módon bukik az extra bunkó pasikra. Mondanom sem kell, hogy a férfit se sikerült keblemre ölelnem.
Összegezve az olvasottakat, a történet kiindulási alapja nagyon tetszik, ilyen formában még nem olvastam különleges adottságok eredetéről. A Varjútanya is megelevenedett a szemem előtt, a lélekmadarak ötletének egyedisége is megkapó, az utolsó pár oldal pedig nagyon izgalmasra sikeredett. Ami lehúzza az egészet, az a kidolgozatlan történetvezetés és a szereplők. Egyszerűen egyik sem tudott megérinteni, nem tudtak közel kerülni a szívemhez, így a fejemben az egész könyvről egy sötét, ködös kép él, amiből a cselekmény 80%-ára egy hét múlva már nem fogok emlékezni, annyira nem hagyott bennem mély nyomot.
Értékelés: 5/2,5
További bejegyzések, értékelések:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése