Sorozat: Vihar és fájdalom szigetei (1.)
Műfaj: high fantasy, romantikus, regény
Eredeti cím: Viper
Megjelenés éve: 2021
Kiadó: Maxim
Oldalszám: 360 oldal
Értékelése Molyon: Az alacsony olvasottság miatt még nincs %-os értékelés.
A tizenhét éves Marianne sorsa, hogy egy napon ő legyen a Vipera, a Tizenkét sziget védelmezője. A jelenlegi Vipera azonban az útjában áll. A romlott, kegyetlen férfi hadihajóval portyázik a tengeren és büntetlenül gyilkol, fájdalmat és szenvedést hagyva maga után.
A legveszedelmesebb férfi az egész óceánon… és egyben Marianne apja. A lány a szigetek védelmezőjének született. Sikerülhet neki? Még akkor is, ha emiatt elveszíti a családját, az otthonát, a szerelmét – és talán az életét is? Egy bátor hősnő. Egy feloldhatatlan dilemma. Egy nagyszerű új fantasy trilógia, mely a tengereken játszódik.
"A világ némán vesz körül, ahogy futok. Csak hangosan dübörgő szívemet hallom, ahogy vágtatok a fák között. A sötétség könyörtelen szorítása fog körbe. Úrnőm a bosszú, és én engedelmeskedem neki."
Értékelésem:
 |
| Instagram: @koffertzitzah |
Marianne gondolatait élvezet olvasni, ahogy oldalról oldalra a szemünk előtt fejlődik, s kalitkába zárt madárkából szárnyait szélesre táró szabad sassá válik. Egyre erősebb lesz, növekszik benne az elszántság, de megmarad önmagának, s nem felejti el a múltját. Végig szem előtt tartja legfontosabb tulajdonságát: ő az emberek védelméért küzd, s nem az értelmetlen halálesetek végrehajtója. Bár attól fél a leginkább, hogy a Viperához hasonló gyilkossá válik, még a szorult helyzetekben sem veszíti el becsületét. Lehet, hogy a történet elején naiv lányként mutatkozik be, de később nem esik abba a hibába, hogy a sok árulás ellenére minden jöttmentben megbízik, ahogy az olyan sok esetben előfordul a hasonló könyvekben. Kissé még tart önmagától, de rengeteg lehetőséget rejt a személyisége, így kíváncsi vagyok, milyen nővé válik a trilógia következő köteteiben.
A 12 sziget történelme is érdekes, hiszen volt egy háború, mely elválasztotta egymástól a keleti és a nyugati részt. A történetben a kelet nagy részét megismerhetjük, megtudhatjuk például, mivel kereskednek az egyes szigetek: van, ahol gyógynövények teremnek, és van, ahol kincseket bányásznak. A nyugatról egyelőre nem tudni meg egyebet, minthogy vizeiben mágia lakozik, s hogy egykor mágusok is lakták, akiket a keletiek féltékenységből elintéztek, azóta pedig igyekeznek messzire elkerülni a határvonalat. Az ismeretlen vizek és szigetek ezért még rengeteg új izgalmat vetítenek előre, s meglepődnék, ha Marianne nem szánná rá magát, hogy felfedje előttünk ezeket a titkokat.
Nem mondom, hogy a cselekmény nem hordoz magában nyugodtabb részeket, ahol kicsit szusszanhatunk egy-egy izgalmasabb helyzet után, de még az ilyen időszakok hangulatára is a vihar előtti csend a jellemző. Megfelelő ütemben haladnak a dolgok, unatkozni nem lehet, a sorok olvastatják magukat, a lapok vészes sebességgel fogynak.
S van egy jó hírem azok számára, akik nincsenek elragadtatva attól, hogy a fantasykben túl van tolva a romantika, mert ebben egyáltalán nincs. Éppen csak egy leheletnyi jut belőle, de az elég arra, hogy megdobogtassa a szívünket akkor, amikor arra vágyunk.
Bex Hogan semmit nem felejtett ki a YA fantasy tökéletes receptjéből: fantasztikus táj, izgalmas események, részletesen megalkotott világ, szimpatikus és bátor szereplők, csipetnyi romantika és a sárkányok helyett raptorszörnyek - de ez ne zavarjon senkit. Az első részt alapul véve érzem, hogy megannyi izgalmat tartogat még a további két rész, és már alig várom, hogy végigkísérhessem Marianne-t ezen a nehéz, olykor gyötrelmes, de szeretettel és varázslattal meghintett kalandon.
Értékelés: 5/5
További bejegyzések, értékelések:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése