Richard Osman: A csütörtöki nyomozóklub

Sorozat: A csütörtöki nyomozóklub (1.)
Műfaj: krimi, regény
Eredeti cím: The Thursday Murder Club
Megjelenés éve: 2021
Kiadó: Agave Könyvek
Oldalszám: 368
Értékelése Molyon: 80%

“Olyan leleményes, mint a legjobb Agatha Christie-regények. Imádtam a Fredrik Backmant idéző szereplőket!”
A. J. Finn

Egy békés nyugdíjasotthonban négy valószínűtlen barát minden csütörtökön összeül, hogy megoldatlan gyilkosságokról beszélgessenek.

Amikor kegyetlen gyilkosság történik a saját otthonukban, a csütörtöki nyomozóklub hirtelen egy aktív nyomozás középpontjában találja magát.

S bár Elizabeth, Joyce, Ibrahim és Ron már a nyolcvanhoz közelítenek, van még pár trükk a tarsolyukban, amire senki sem számít.

Vajon képes ez a furcsa, de végtelenül imádnivaló csapat elkapni a gyilkost, mielőtt túl késő lenne?

Richard Osman első regénye a megjelenését követően azonnal elnyerte az olvasók és kritikusok tetszését, ráadásul sorra döntötte meg az angol könyvpiac rekordjait. A csütörtöki nyomozóklub több mint 1 millió példányos eladásával 2020 legnagyobb debütálása lett, hosszan vezette a sikerlistákat, a filmjogokat pedig Steven Spielberg vette meg.

"Azt mindig tudja az ember, ha valami az első alkalom. Azt viszont csak ritkán, ha az utolsó."

Értékelésem:
Kevésbé nyerte el a tetszésemet ez a könyv, mint reméltem. Adott egy jó kiindulópont, változatos szereplőgárda, rejtélyes gyilkosság, de mégsem nyújtja a várt izgalmat a történet.

A zavartalan, békés életét élő nyugdíjasfalu lakóinak egyhangú hétköznapjait egy különös haláleset zavarja meg, minek következében a csütörtöki nyomozóklub tagjai fellelkesülnek és mindent megtesznek azért, hogy ők értesüljenek elsőnek az információkról. Ibrahim, Elizabeth, Joyce és Ron nem félnek kihasználni az idős emberekről élő sztereotípiát: azaz, hogy ártalmatlanok és védtelenek. Senki nem gondolná például, hogy a törékeny Elizabeth, aki a fodrásznál pletykálkodik, kiterjedt kapcsolati hálóval rendelkezik, így képes ráakadni egy szökevény bűnözőre, akit még a rendőrségnek sem sikerült soha felkutatnia. Mosolygásra késztetett a kép, ahogy a négyesfogat tagjai zörgő csontokkal megindulnak, és nyomozásba lendülnek, átvágva közben nem egy embert, csakhogy mindig egy lépéssel a rendőrség előtt járjanak. Ez a rész eléggé valósághű, hiszen nem ismeretlen dolog, hogy a kotnyeles vénasszonyok olykor sokkal többet vélnek tudni rólunk, mint mi magunk, így nem meglepő, hogy gyorsabban képesek információhoz jutni, mint a rendőrség.

Ami hiteltelen a történetben, az a nyomozói munka. Kapunk két rendőrt, akiből az egyik talán még ért is ahhoz, amit csinál, és hallgat a megérzéseire, miközben a másik egyfolytában azon gondolkozik, hogy fogynia kéne, de igazából végig csak álltatja magát, hiszen ő is tudja, hogy semmit nem fog tenni az ügy érdekében. Mondanom sem kell, hogy ez a vonal is teljesen klisé: az egyik egy fiatal nő, akinek kevés bizalmat szavaz a főnöke, a másik pedig egy túlsúlyos agglegény. A nyomozást kísérő akció is rettentően kevés, és ha egy új lényeges információ napvilágra kerül, az egészen biztosan csak a szerencsének köszönhető, és semmi másnak. (Na meg Elizabeth eszének, de hát ő nem a rendőrség sorait erősíti.)

Az izgalom sem hág éppen a tetőfokára, alig történik jelentőségteljesnek nevezhető esemény a történetben. A haláli nyugdíjas csapaton kívül nincs olyan elem, amiért érdemes lenne elolvasni a könyvet, ami inkább a képernyőn megelevenedve tudna tarolni. Komikus jelenetekkel, megfelelő zenei aláfestéssel, egy kis csavarral filmben vagy sorozatban szívesen megnézném, de így nem nyújtott többet, mint egy közepes színvonalú krimi, még úgy sem, hogy az öregedésről és az életről szóló mélyebb tartalommal is kiegészült. Még ha a nyomozást nagyon mellékágnak is tekintem, akkor sem tud eléggé megfogni a mondanivaló. Sok helyen éreztem azt, hogy szinte csak töltelékszöveget olvasok, ami a felszínt kapargatja, és nem hatol elég mélyre.

A fentiek fényében azt javaslom, túl nagy elvárásokkal senki ne kezdjen bele a könyvbe, valamint ne arra számítson, hogy egy lebilincselő krimit kap, mert ez a kötet nagyon más, mint a műfajban íródott társai. A csütörtöki nyomozóklub tagjai ugyanakkor érdekes emberek, olvasás közben érdemesebb inkább rájuk és az általuk közvetített tartalomra figyelni, hogy átjöjjön a lényeg.

Értékelés: 5/3

Ha tetszett a bejegyzés: iratkozz fel, kövess Facebookon,  Molyon vagy Instagramon. :) 

Megjegyzések