Műfaj: thriller, krimi, regény
Eredeti cím: Dead to Her
Megjelenés éve: 2020
Kiadó: XXI. század
Oldalszám: 400
Értékelése Molyon: 74%
A Ne higgy a szemének című No.1 Sunday Times bestseller és a 13 perc szerzőjétől
Régi ügyek
Marcie viszonyba kezd Jason Maddox-szal, amivel egy csapásra bekerül a társadalmi elit köreibe. Vagyonos, nagy múltú családok, ősi titkok. Marcie ugyan beházasodott ebbe a világba, de soha nem fog igazán közéjük tartozni.
Egy váratlan fejlemény…
Jason főnöke egy utazásról új feleséggel tér vissza Londonba. A nő fiatal, dögös, szabados: senki nem tudja levenni róla a szemét. Marcie férje sem. Bekövetkezik a visszafordíthatatlan tragédia.
Vannak, akik gyilkolni is hajlandók a csillogó gazdagságért. Vajon Marcie mire képes, hogy megtarthassa?
A házasságból gyilkosság lesz?
"Mit is mondogatott a Mama annak idején? Miként bölcselkedett a világról? Pénz, szex és hatalom az atya, a fiú és a szentlélek az életben, szívem. Ezt sose felejtsd el! És a nők megkaphatják mindhármat, ha nem hülyék. Szóval, ne legyél hülye."
Értékelésem:
Még nem volt szerencsém Sarah Pinborough könyveit olvasni, de már annyiszor szembejöttek velem, hogy úgy gondoltam, ideje megismerkednem az egyik művével. A Halott vagy c. könyvére esett a választásom, hiszen e két szóból sugárzó gyilkos merevség pozitív értelemben szinte hidegrázást eredményezett nálam. Egy jó cím nagyon jól fel tudja kelteni az ember érdeklődését egy könyv iránt, a kérdés csak az, hogy a mögötte rejtőző tartalom fent is tudja-e tartani.
Nem tudta.
Szenvedtem. De nagyon.
A könyv 2/3-a, tehát több mint a fele töltelékszöveg, felesleges maszlag, ami nem szolgál semmi másra, minthogy megismerjük a világot, melyben a főszereplő, Marcie építgeti tégláról téglára fényűző életét. A lakókocsitelepről érkező, a pénz világába beházasodó nő azon idegeskedik, hogy a fiatal, huszonéves Keisha - aki csakugyan egy szerencsés házasság révén kerül be a bagázsba -, talán túlságosan bejön a férjének, akiről mint kiderül, már egyszer megcsalta a feleségét. Nem Marcie-t, á nem, ő az, akivel a férfi félrelépett, ő már a második feleség, de mint tudjuk, aki egyszer csaló volt, az az is marad. A történet első fele bemutatja a tehetős társaság tagjait, egy aprót villant Marcie sötét múltjából, valamint Jasonnel való hanyatlásnak induló házasságáról. Ezt követően, mire az olvasóközönség fele már rég letett a borítón hirdetett csavarokról, VÉGRE tényleg történik valami, és aztán kész. Egyetlen egy dolgon lepődtem meg ebben a könyvben, ami mégcsak nem is a végén következik be.
 |
| Instagram: @koffertzitzah |
Ha a könyv első felét kihagyjuk a képletből, és nagylelkűen elnyújtott felvezetésnek bélyegezzük, majd inkább a második felére fordítjuk a figyelmünket, már lehet azt mondani erre a történetre, hogy nem is olyan rossz. Ha az első kb. 250 oldalt az írónő belefoglalta volna 3 informatív fejezetbe, s Marcie nyomozását már jóval előbb megkezdte volna, sokkal izgalmasabb lenne a történet. Ott van a gond, hogy Pinborough túlságosan sokáig megpróbálja elodázni az olvasónál a főszereplőre irányuló gyanakvást, és ezért túl későn indul be a lavina, ami mindenről lerántja a leplet. Érződik, hogy túl jó sztorit akart ebből kihozni, és nem akarta a thrillerekre jellemző hagyományos "leleplezés-receptet" követni, viszont így az egész elcsúszik, a vége pedig elkapkodott, Marcie azt se tudja, kit mivel vádoljon. Az meg, hogy ő maga sem egy szent, már szinte kötelező eleme a hasonló könyveknek.
Ha a történet fényesebb oldalát nézem, azért találok benne néhány majdnem bravúrosnak nevezhető dolgot. Jól kigondolt, rejtélyes mellékszereplőket felsorakoztató történet, gondosan felépített atmoszférával, kisebb csavarnak beillő eseményekkel, de semmi nagyszabású, emlékezetes vonással. Marcie karaktere annyira tipikus, annyira tucatnő, hogy még a féltve őrizgetett titkára is előbb rájönni, minthogy ő maga elárulná azt. Őszintén, a Halott vagy egy unalmas thriller, ez a két szó egymás mellett pedig éppen annyira nem fér meg, mint amennyire jól hangzik a cím. Nem szoktam unatkozni egy könyvön, nagyon türelmes tudok lenni, könnyen szemet hunyok a lassú felvezetések felett, ha a későbbiekért megéri, de ennek a történetnek még érnie kellett volna. Azért nem mondok le Pinborough-ról, értékelem a szokatlan elemek bevonását és a könyv különleges hangulatát, de ennél több kell, hogy levegyen a lábamról.
Értékelés: 5/3
Megjegyzések
Megjegyzés küldése