Műfaj: ifjúsági, regény
Megjelenés éve: 2018
Kiadó: GABO
Oldalszám: 362
Értékelése Molyon: 87%
Red, Leo, Rose és Naomi nehezen találják a helyüket. Red anyja alkoholista, az apja pedig alig van otthon. Leo bátyja folyton zűrös ügyekbe keveredik. Rose a bulizásba és a pasizásba menekül egy múltbéli trauma elől. Naomi néha elszökik otthonról, hogy megtapasztalhassa a szabadság ízét.
A négy elveszett lélek szövetséget köt egymással és a zenével: megalakítják Mirror, mirror nevű zenekarukat, és létrehoznak maguknak egy új családot.
Aztán Naomi megint elszökik, és félholtan kerül elő a Temzéből. Az életéért küzd, a rendőrség pedig öngyilkossági kísérletnek tekinti az ügyet. A csapat nem érti, mi történt a barátjukkal, és miért nem vettek észre semmit a látszólag életvidám Naomin. Lehet, hogy nem is ismerték őt valójában? Egymást vajon mennyire ismerik?
De amikor már több nyom is arra utal, hogy Naomival valami egészen más történt, a csapat mozgásba lendül. A nyomozás során azonban mindnyájukról sötét titkok derülnek ki, amely megrendíti az addig sziklaszilárdnak hitt barátságukat. Semmi nem lesz már olyan, mint régen, mert, ha egy tükör egyszer eltörik…
Cara Delevingne világhírű szupermodell és színésznő saját generációja hangján mesél a felnőtté válásról, önmagunk megtalálásáról, barátságról, árulásról, és arról, hogy semmi sem az, aminek látszik.
"– (…) De te undorodsz attól, aki vagyok. Pedig én csak ennyit szeretnék, anya, önmagam lenni és szeretni. Nem akarok senkit bántani vagy megbotránkoztatni. Csak önmagam akarok lenni."
"Az egyetlen baj a felnőttekkel az, hogy szeretik a dolgokat helyes kis felcímkézhető dobozokba pakolni."
Értékelésem:
Cara Delevingne könyvét jó néhány tini kezébe belenyomnám, mert nagyon fontos témákról ír hiteles formában.
Először is ott van az, hogy senki élete sem könnyű, mindenkinek megvan a maga saját kis problémája, amivel nehéz megküzdenie. Akkor is, ha esetleg észre sem veszi, mert annyira a mindennapjai része, hogy már normálisnak könyveli el, megszokottnak, pedig nem az. Hiába iszik már évek óta az egyik családtagod, vagy egy rosszhírű banda tagja, vagy csak nem tudod elfogadni, hogy az édesanyád helyét átvette egy veled majdnem egykorú nő, azt is kezelni kell, és nem szabad a szőnyeg alá söpörni. Beszélni kell róla, kommunikálni kell a probléma forrása felé (ha lehet), a barátaid felé, de legalább önmagad számára be kell ismerned, mi bánt, mert az elnyomás nem megoldás.
Ott van az is, hogy ne hagyd magad befolyásolni mások által, a saját utadat járd, ne engedd, hogy valamilyen irányba elvigyenek, ami nem tetszik, mert az biztosan nem te vagy. Azt, hogy mit szeretnél, mik a vágyaid, a céljaid, csak is egyedül te tudod, és senki sem más nem plántálhatja beléd a saját akaratát. Megismerni önmagadat nem midig egyszerű, olykor egész ijesztő tud lenni, de utána már tudni fogod, mi a jó neked és mi nem az. És persze az sem elhanyagolható, hogy az igaz barátok az életben nem hagynak cserben, megértenek, elfogadnak, támogatnak, még akkor is, ha ők maguk teljesen mások, mint te. Nem az a barát, aki a társaságát függővé teszi attól, hogy mire vagy hajlandó érte vagy milyen véleménnyel vagy egy-egy tettéről, hanem az, aki mindig szeret, akkor is, amikor te magad erre képtelen vagy és nem tetszik, amit a tükörbe nézve látsz.
A főszereplő, Red neme a könyv nagyobb részében nincs feltüntetve. Csak találgatni lehet, hogy akkor most mi is a helyzet, de mire kiderül, már nem is olyan zavaró a nemét körüllengő homály. Red kemény dolgokon ment keresztül, amíg rátalált önmagára, de onnantól kezdve foggal-körömmel harcol azért, hogy meg is maradjon annak, aki tényleg ő. Nem változtat sem a külsején, sem a viselkedésén mások kedvéért, ha neki az nem esik jól. Nagyon erős karakter, akire minden szempontból fel lehet nézni, és remek példát állít a fiatalság elé, akik éppen most mennek keresztül ezen a korszakon, amikor keresik önmagukat, próbálgatják a szárnyaikat. Viszont fontosnak tartom kiemelni, hogy csodálatos dolog az önérvényesítés, az önelfogadás, az, hogy szeretni tudjuk magunkat, de ennek semmiképpen sem szabad átmennie önzőségbe és egoizmusba, mert az már káros a saját és mások érzéseire is. Red ezt nagyon jól kezeli: mindazok mellett, amik elmondhatóak róla, odafigyel másokra, segít a barátainak, értük él, és mindent megtesz, hogy megértse őket és ott legyen nekik. És igen, valóban oda kell figyelni másokra, mert ahogy egy nagyon jó idézet is mondja "Everyone you meet is fighting a battle you know nothing about." (Mindenki, akivel találkozol, háborút vív, amiről te semmit nem tudsz.) És közben azt sem szabad elfelejteni, hogy ha egyszer ismerünk valakit, a barátunk és a bizalmunkba fogadtuk, nem szabad állandó dolgokként elkönyvelni mindazt, amit tudunk róla, mert mindenki változik, és az emberek tartogatnak meglepetéseket.
A könyv tehát nagyon sok mondanivalóval ellát minket, felhívja bizonyos dolgokra a figyelmünket és gondolkodásra késztet. A lényeg főleg erre koncentrál, valamint a részletesen felépített kapcsolatokra és azok dinamikájára, ami így rendben is van, de sajnos kevés idő jut az izgalomnak. A történet a 3/4-éig épül, aztán pedig beindulnak az események, de az olvasó addigra már talán azon gondolkozik, hogy szép és jó ez a sok duma, de nem történik semmi. Van, ami előreviszi az eseményeket, nagyon is megvan a fő szál, de meglehetősen lassan indulnak be a dolgok. Ez a könyv egyetlen negatívuma, de ha a mondandóra koncentrál az ember, akkor nagyon is sokat tud adni.
A Mirror, mirror-tól mást kaptam, mint amit vártam, mert a fülszöveg alapján egy jó kis nyomozós történetre számítottam. De egyáltalán nem bánom, hogy így alakult. Összetett, részletesen kidolgozott olvasmány bátorságról, útkeresésről, barátságról és szeretetről.
Értékelés: 5/4
A könyvvel kapcsolatos NYEREMÉNYJÁTÉKOT itt találjátok, melyet az 1 éves blogszülinap alkalmából hirdettem. :)
További bejegyzések, értékelések:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése