Samuel Bjørk: A bagoly röpte

Sorozat: Holger Munch & Mia Krüger (2.)
Műfaj: krimi, regény
Eredeti cím: Uglen
Megjelenés éve: 2016
Kiadó: Athenaeum
Oldalszám: 440
Értékelése Molyon: 83%

Egy ​tinédzser lány eltűnik az ifjúsági otthonból, ahol nehezen kezelhető társaival élt együtt. Nem sokkal később a Holger Munch nyomozó által vezetett oslói gyilkossági csoport talál rá a rituális módszerekkel megölt fiatal lány holttestére. Mia Krüger, sztárnyomozó továbbra is heves küzdelmet folytat öngyilkos gondolataival és gyógyszer- illetve alkoholfüggőségével – amit az ügyben való elmélyedése tovább bonyolít. Mia még mindig az ikertestvéréről, Sigridről álmodik, akinek heroin túladagolás miatt bekövetkezett halála továbbra sem hagyja nyugodni. De mégis mi történt valójában Sigriddel?

A nyomozás egyelőre falakba ütközik, amikor egy titokzatos hacker egyszer csak felveszi a kapcsolatot Gabriel Mørkkal, a csapat rendszergazdájával, hogy egy igen felkavaró felvételt mutasson neki a meggyilkolt lány végzetéről. A filmben feltűnik a bagolynak, a halál madarának öltözött tettes bizarr körvonala is.

A bagoly röpte Samuel Bjørk újabb kifinomult és bonyolult, pszichológiailag megrázó krimije. Ezúttal mélyebbre áshatunk a Magányos utazóban megismert karakterek életében, akik nemcsak egy bonyolult emberölés megoldásában és egy brutális gyilkos megállításában próbálnak helytállni, hanem igyekeznek a saját életüket tarkító kihívásokkal is dűlőre jutni.

"Péntek este Oslóban. Összehúzta magán a kabátot, és lehajtott fejjel haladt az utcákon. Nem bírt a járókelők szemébe nézni. Nem akarta látni azt a normalitást, aminek ő soha nem válhat a részévé."

Értékelésem:
Holger Munch és Mia Krüger párosa ismét izgalmas bűnügyi rejtély előtt áll. Valaki elrabolt egy fiatal lányt, és egy emberméretű ketrecben tartotta, így annak folyamatosan futnia kellett egy futókerékben, ha ételhez (állateledelhez), vízhez és fényhez akart jutni. Ezt követően rituálisan feláldozta, így a nyomozóknak nincs más kiindulási alapjuk, csak egy parókás holttest bagolytollakon, gyertyákkal körülvéve.

Elborult elme szüleménye ez a gyilkosság, és még a tehetséges Mia előtt is szokatlanul sokáig marad ködben a tettes kiléte. A nő a már megismert módszereivel éli az életét: iszik, gyógyszerei magát, elképesztő mértékben pusztítja a szervezetét, miközben jár az agya, hogy vajon mi történhetett, és hol kellene keresni a tettest. Igazi csoda, hogy ebben az állapotban sikerül bevonódnia a nyomozásba, hiszen már Munch is látja, hogy nagyon nincsenek rendben a dolgai és szét van esve. Maga Munch is lelki gondokkal küzd: exfelesége újra férjhez megy, és a férfinak bele kell törődnie, hogy bár bárminemű romantikus kapcsolatnak 10 éve vége köztük, ezzel aztán végképp lemondhat arról, hogy valami ismét elkezdődjön. Ráadásul hiába került már a múltban is veszélybe a családja, mégis ritkán telefonál, alkalomadtán hívja csak vissza a lányát, pedig a következő csapás közelebb van, mint gondolná. Mia és Holger párosának sikere az egymás iránti bizalomban rejlik, ami bár meginog egy kicsit ebben a kötetben, még mindig eltéphetetlen kötelékként feszül közöttük. Rajtuk kívül a csapat csodálatos tagjai még Gabriel, Curry, Kim és a többiek is, akik mind elképesztő és tehetséges emberek, még úgy is, hogy az ő fejük felett is összecsapnak a hullámok.

A hangulat nyomasztó, sötét, a téma pedig beteg, de szerencsére nem a végletekig részletezett, így senkinek nem kell megijednie az undorító részektől. Megtudjuk a tényeket, láthatjuk a többiek reakcióit a hátborzongató eseményekre, és ez bőven elég is, hogy elképzeljük, micsoda borzalmas elme kell ahhoz, hogy a könyvben lévő kínzást és gyilkosságot ilyen módon kivitelezze. Hiszen magát az elkövetőt is megismerhetjük, beleláthatunk a fejébe, még ha nem is tudjuk egészen a történet végéig, hogy éppen vele találkozunk.

Ez a rész már jobban felépített és kivitelezett, mint az előző, a Magányos utazó. A történések adagolása végiggondolt, logikusan megtervezett, a kellő részletek a homályban maradnak, így az emberben ott motoszkál a kíváncsiság, hogy mégis mi történt, mi az, amit nem látunk, hol van a fő elem, amit senki nem talál? Mi az, ami ennyire elkerüli mindenki figyelmét, hol van a vakfolt?

Az egyetlen hiba a fordítás, vagy talán a stílus, de az eredetit nem olvastam, így nem tudom megmondani, hol csúszik el az egész. Ugyanis ebben a kötetben is annyi a tőmondat, hogy falra lehet mászni tőle, és nem egy helyen eltereli a figyelmet a cselekményről az, hogy egy egyszerű kérdést két mondatban tesznek fel, vagy két szavas gondolatok ölelnek fel egy egész bekezdést. Szerencsére ez nem húzódik végig az egész szövegen, viszont sok helyen megakasztja a történet fonalát. Ha ezt megszokja az ember, akkor egy egészen lebilincselő krimiben lehet része, ami megmutatja azon szerencsétlenek sorsát, akik nem részesülnek a szerető család kiváltságában és szeretetében, és az embertelen körülmények következtében elborult elméjük felfoghatatlan pusztításba kezd.

Értékelés: 5/4,5

Ha tetszett a bejegyzés: iratkozz fel, kövess Facebookon,  Molyon vagy Instagramon. :)



Megjegyzések