Leylah Attar: The ​Paper Swan – Papírhattyú

Műfaj: dark romance, erotikus, new adult, krimi, thriller, regény
Eredeti cím: The Paper Swan
Megjelenés éve: 2016
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 376
Értékelése Molyon: 88%

A szerelem nem halhat meg soha.

Azt mondják, 21 nap kell hozzá, hogy kialakuljon egy szokás. Ez hazugság! A lány 21 napig kitartott. A 22. napon pedig mindent megadott volna a halál nyugalmáért. Mert azon a bizonyos 22. napon rájött, hogy az ő megmenekülése a biztos halált jelenti vagy az apja, vagy a szerelme számára. A Papírhattyú komor, mégis szívet melengető szerelmi történet, tele nyersességgel, intrikával és feszültséggel.

Lenyűgöző mese szenvedélyről, veszteségről, megváltásról.

"Folyamatosan résen voltam, rettegtem, hogy mi jöhet még, és rettegtem, amikor nem jött semmi."

"Nem találtunk szavakat, mert amit átéltünk, egyszerre volt szépséges és ijesztő – szépséges, mert együtt teljesek és tökéletesek voltunk, de ijesztő, mert tudtuk, hogy már nincs visszaút. Túl messzire mentünk ahhoz, hogy bármit is visszacsináljunk."

"Homok, szikla, víz és ég vagyunk, hajók horgonyai és vitorlák a szélben. Mi vagyunk az utazás egy helyre, ami más lesz, ahányszor csak álmodunk, elbukunk, mosolygunk vagy sírunk. Ragyogó, szikrázó, tökéletlen csillagok vagyunk. Mindig is vágyni fogunk erre vagy arra, mindig lesz, amiben hiányt szenvedünk, mindig több lesz a kérdésünk, mint a válaszunk, de mindig lesznek ilyen varázslattal, boldogsággal teli pillanatok is, amikor az ember megpillantja Istent, és egyszerűen eláll a lélegzete."

Értékelésem:
A fülszöveg elég keveset árul el a könyv témájáról, úgyhogy kissé meglepődtem, ahogy kibontakozott előttem, milyen szerelemről is mesél nekünk a Papírhattyú.

Sky és Esteban gyermekkori legjobb barátok. Életük korai szakaszában kialakuló kapcsolatukról visszaemlékezések során szerezhetünk tudomást, ahogy a fogságban lévő lány visszagondol a fiúra, s arról fantáziál, hogy az egyszercsak megjelenik és megmenti őt, mint valami hős lovag. Sky ugyanis egy hajón lévő lezárt dobozban, majd a határon átjutva már egy fülkében kel át a tengeren, s eleinte fogalma sincs, mi történik vele. Ahogy elméje a legképtelenebb reménykedő fantáziákat gyártja, tanúi lehetünk egy gazdag kislány gondtalan életének, amint egyre szorosabb barátságba kerül nevelője fiával. Esteban napjai már gyerekként sem zökkenőmentesek, s később azt is megtudjuk, hogy felnőve sem élhet egyszerű életet: kiszakadva a Sky otthona által nyújtott biztonságból szolgálnia kell a maffiát, ha túl akar élni, és bosszút állni mindazokon, akik kegyetlen sorsa ítélték s elszakították tőle édesanyját.

Sky szeme a fogságban töltött napokkal fokozatosan tágabbra nyílik, és képes lesz más perspektívából szemlélni saját életét. Felfogja, hogy a fényűzés, ami megadatott neki, nem is olyan természetes, s hogy elrablása oka az apjára irányuló támadás. De hát mi rosszat tett a lány édesapja, akit ő melegszívű, kedves embernek ismer, aki még a légynek sem tudna ártani? Pár nap leforgása alatt beindulnak az események, és lassan minden kérdésére választ kap, melyek közül néhány összeszorítja az olvasó szívét, néhány pedig hihetetlen erővel vágja fejbe és döbbenti meg.

A könyvben kibontakozó szerelem soha nem hal meg, leküzd minden akadályt, és nem foglalkozik az azt bírálókkal, nem szégyenkezik létezése miatt. Gyönyörű, megindító, de csak azok érthetik meg, akik képesek az elfogadásra, a nyitottságra, akik hajlandóak arra, hogy odafigyeljenek, és hagyják, hogy ezt a történetet teljes egészében elmeséljék. A két főszereplő váltott szemszögből mutatja be az eseményeket és az érzéseiket, így esélyt adna arra, hogy mindkettejükkel együtt érezhessünk, azonosoljunk a sorsukkal. Ráadásul elképesztő jellemfejlődésen mennek keresztül - persze ennek az az ára, hogy jó nagyot fordul velük a világ, aminek folyamata rengeteg esetben fájdalmas, de máshol éppen annyi boldogságot ad, mint amennyit elvesz.

Ami miatt nem tudom 5 csillaggal értékelni, az az, hogy egy ponton túl már túl sok a felesleges dráma, és még ott is bonyolítani kell a történetet, ahol már így is tetőznek az érzelmi gondok. A krízishelyzet ráébreszti az embereket arra, hogy mennyire fontosak egymás számára, és mennyire nélkülözhetetlenek egymás életében, de vajon a nehéz helyzetek nélkül is eljutnának oda, hogy így érezzenek, vagy nem? Ez a problémám, hogy a befejezés egy ilyen nagy drámai megpróbáltatás miatt elkapkodottnak érződik az érzelmi vonalon, hogy a rémálomból a tündérmesébe való átmenet erőltetett.

Mindent figyelembe véve a Papírhattyú mély tartalommal rendelkező, izgalmas, érzelmes, drámai olvasmány, mely nem fél sötétbe taszítani az emberi lelket, hogy aztán az egekig emelhesse. Azoknak ajánlom, akik már unják a tucat romantikus könyveket, és egy kicsit másra vágynak, ahol nem minden olyan rózsaszín, mint a mesében, valamint nem minden mozzanat előre kiszámítható.

Értékelés: 5/4,5

Ha tetszett a bejegyzés: iratkozz fel, kövess Facebookon,  Molyon vagy Instagramon. :)

Megjegyzések