Kylie Scott, Audrey Carlan: Love ​Under Quarantine - Karanténszerelem

Műfaj: romantikus, new adult, regény
Eredeti cím: Love ​Under Quarantine
Megjelenés éve: 2021
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 296
Értékelése Molyon: 76%

Csak egy karnyújtásra van tőled, mégsem érintheted.
Karantén. Két erkély. Egy véletlen találkozásból lett szerelem.
Evan Sparks futballsztár, aki mellett egy csapatbuli végén drogokat és szteroidokat találnak. Ezzel azonnal az országos lapok címoldalára kerül, és ideiglenesen eltiltják a sporttól. A botrány elől a legjobb barátja lakásába menekül.
Sadie romantikus regényeket ír, éppen véget ért a kapcsolata, a sebeit nyalogatja, és az írói válságával küzd.
Mindketten szeretnek a balkonon időzni, itt pillantják meg egymást. A kezdeti szemlélődésből hamarosan románc bimbózik a valóságban és Sadie elképzelt világában is.
De vajon kipukkad majd ez az idilli buborék, ha a világ újra elindul?
A kötet az élet és a szerelem mellett teszi le a voksot a csüggedés helyett. Megható szerelmi egymásra találás koronavírus idején.

"Legyünk korrektek. Illegális, ha egy pasi ennyire dögös! Mik az esélyeink nekünk, egyszerű halandóknak egy ilyen verejtékgyöngyös tökéllyel szemben? Nyáladzás és bámulás. Más opció nincs."

Értékelésem:
Evan átmenetileg haverja, Jake lakásában ragad a koronavírus karanténjának idejére. Mindenhonnan ijesztő híreket hallani: iskolabezárások, város lezárások, tömeges halálozások. Szerencsére a férfi egészségügyileg jól bírja a helyzetet, karrierje azonban éppen egy szakadék szélén egyensúlyoz: azzal gyanúsítják, hogy drogos és doppingszereket árul futballista csapattársai részére. A média a vírus mellett ezzel van tele, Evan pedig reménykedik, hogy valami csoda folytán sikerül tisztázni a körülményeit. A szomszédban Sadie, a romantikus műfajban író zárkózott lány tengeti édességben úszó mindennapjait, és keresi a múzsáját, ami végre ihletet adna neki következő könyvéhez. Evan személyében végül meg is találja, őrült tempóban fog bele az új regényébe, melynek hősei karantén idején szeretnek egymásba. De nem csak a gépe képernyőjén, hanem az életben is megvalósulni látszik ugyanez a történet: Sadie és Evan balkonjaikon töltik az estéiket, beszélgetnek, csipkelődnek, ismerkednek, és egyre közelebb kerülnek egymáshoz. 

Sadie bár zárkózott lánynak vallja magát, elég nagydumás, perverz fantáziával megáldott nő, akinek gyenge pontja az édesség. Nem túlzok, az étkezés szokatlanul nagy szerepet kap a könyvben, Sadie ugyanis rengeteg időt szentel annak, hogy cukros ételeket tömjön magába. Több oldalon keresztül taglalja (hála égnek nem ömlesztve) a Snickers, Oreo, és főleg az M&M's előnyeit, aminek következtében végig korgó gyomorral és csorgó nyállal olvastam a könyvet. Főleg, hogy erre még rátett az, hogy Evan folyamatosan próbálja őt meggyőzni a zöld színű smoothie egészséges és finom voltáról, és úgy általában tudatosabb táplálkozásra ösztökélni szomszédnőjét, több-kevesebb sikerrel. 

Mindkét főszereplő kedvelhető, ezt pedig nagyban segíti a könyvben végig jelen lévő humor, és a könnyed komolytalanság, ami csökkenti a nehéz témák súlyát, de mégsem kicsinyíti le őket. A vírus kitörése csak alapot ad ennek a szerelmi történetnek, szerencsére nem kerül túlsúlyba a könyvben az afelett való aggódás, hogy mi lesz, ha valaki megbetegszik, és a szereplők sem részletezik, hogy hány réteg maszkot húznak az arcuk elé, és nem kerülnek kifejezetten tudományos tények sem kifejtésre. Éppen annyit írnak róla, amennyi szükséges, hogy egy esetleg 10-20 évvel később olvasó is megértse a körülményeket, el tudja képzelni, hogy milyen volt minden a kezdetek kezdetén, amely számomra pozitívum. Mindenhonnan ez ömlik, ebben élünk már egy éve, úgyhogy ez így pont rendben van, hogy bár itt is szerepet játszik, azért pánikot nem eredményez. 

A szerelmi szál kibontakozására kevés idő jut, nem érződnek a fokozatok. Erről kellene szólnia az egész könyvnek, szóval lenne hely leírni egy szépen lassan összemelegedő férfi és nő kapcsolatát, ehelyett viszont irtó hamar egymás nyakába borul a két szereplő. Az egyetlen, ami miatt fizikailag visszafogják magukat az a két hetes karantén, de mondjuk úgy, hogy még így is elég gyors az érzelmi elköteleződés sebessége. Még a szex sem nevezhető éppenséggel túlfűtöttnek, nem húzzák a szereplők az olvasó agyát, minden különösen elkapkodott. Ami még zavaró, az a sok oda nem illő kifejezés (pl. "bedurrantotta a kávéfőzőt"), a folyamatos "bébi", "haver", "tesó", ami sokszor a sírba vitt. És elég furcsán vette ki magát az is, hogy Evan férfi nemi szerve többször is fütykösnek lett titulálva egy éppen folyamatban lévő nemi aktus közben, amivel nem tudom, más hogy van, de szerintem kb. a 8 éveseknek van fütykösük, nagydarab focisták számára léteznek ennél komolyabb megnevezések is. Valamint kialakult bennem egy olyan benyomás is, hogy az írónők saját magukat mentegetik, mivel ők is, és Sadie is erotikus, romantikus könyveket írnak. Nem egy helyen említésre kerül az, hogy sokan lenézik az ebben a műfajban alkotó írókat, és gyűlölködő megjegyzéseket is kapnak az utálóktól. Ez igazából végig ott lappang a háttérben, bár persze igazuk van és jogos is az önvédelem, de azért már feltűnő. 

A könyv sok helyen megmosolyogtatott a zavaró tényezők ellenére, és a főszereplőket is megkedveltem. Az is előnyére válik, hogy nincs felesleges túldramatizálás, éppen annyi a bonyodalom, amennyi kell egy egyszer olvasós, kikapcsolós könyvhöz, de az tény, hogy nem egy mestermű. Ráfért volna még egy kis érlelés, összecsapott hatást kelt, de azért szórakoztató. Azoknak ajánlom, akik nem vágynak másra, csak átmeneti figyelemelterelésre egy könnyed és gyors szerelmi történet képében. 

Értékelés: 5/3,5

Ha tetszett a bejegyzés: iratkozz fel, kövess Facebookon,  Molyon vagy Instagramon. :) 

Megjegyzések