Ruby Saw: Inferno + Valóság + Nézz Rám!

Sorozat: Álomfogó (1., 2,5., 3.)
Műfaj: dark romance, regény
Megjelenés éve: 2020
Kiadó: Book Dreams
Oldalszám: 180
Értékelése Molyon: 93%

Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel! Szól a díszesre festett felirat az Inferno vörös termében. Azonban ez nem a vendégekre vonatkozik, hanem a lányokra, akik fogságban vannak. Akik akaratuk ellenére játsszák el a megközelíthetetlen dámát. Az életük a tét. Elraboltak, meggyaláztak, kényszerítettek. Nem adom könnyen magam! Nem adom meg az örömöt Vergilius-nak! Szerepbe kényszerülök, a színpad az enyém, a nézők pedig velejéig rothadtak.
Pénz beszél, könny csurran, a lányok összeszorított ajakkal táncolnak; mert félnek. Felveszik az álarcot, behódolnak, de a lelküket nem adják.
Kiszabadulok! Nem hagyom, hogy így múljon el az életem. Megtörhetsz, de meg nem ölhetsz!

"Itt mindannyian láncot hordunk, mind siratjuk a múltat, mind szabadulni vágyunk, de nincs hova."

"Az Inferno fájdalomból született, és fájdalom táplálta."

Értékelésem:
Abban a szerencsében részesültem, hogy az írónő jóvoltából elolvashattam az Infernót és a hozzá kapcsolódó két kiegészítő novellát is, így itt is külön köszönöm a lehetőséget!

Aki azt gondolja, hogy a menny a fejünk felett lebeg valahol az éterben, a pokol pedig a föld felszíne alatt lakozik, az hatalmasat téved. Az ördög ugyanis köztünk van, gonoszságával szüntelenül mételyezi az ártatlan emberek életét, kiszipolyozza belőlük az életkedvet, teljesen megvonja tőlük a napfényt.

Raven szegénységben élő indián családból származik, s egzotikussága miatt figyel fel rá Vergilius is, aki nem arról híres, hogy futni hagyja áldozatait. A lányt ezért egy napon elrabolják, s arra eszmél, hogy a földi pokolba - az Infernóba - került, ahol nem érvényesül a megszoksz vagy megszöksz szabálya, mert elmenekülni lehetetlen. Ahogy bevezetik új életének színfalai közé, elborzadva lesz szemtanúja annak, mi zajlik az épület falai között, s hogy hova juthat el egy emberi lélek a túlélés érdekében. Az Infernóban a nők nem többek, mint felsorakoztatott, kicicomázott állatok, akiket a tehetős és befolyásos férfiak kedvük szerint használhatnak elsősorban szexre, másodsorban mindarra, ami ezen túl még beteg elméjükben felmerül. Szobatársa, Lykke támogatja abban, hogyan vértezze fel magát az újabb borzalmak látványára, és hogyan nyomja el magában a kitörési vágyat, hogy életben maradhasson. Raven számos lelki megrázkódtatáson esik át, egy percet sem tölthet teljes lelki nyugalomban. Rettegve várja, mikor jelenti be rá igényét egy újabb férfi. Megismerkedik fogvatartója jobb kezével, a titokzatos Darius-szal, aki a lány érzései szerint más, mint a többi undorító, erkölcstelen férfi. Olyan különleges kapcsolatot érez kettejük között kibontakozni, ami nem is születhetne meg más körülmények között, csakis egy ilyen borzasztó helyen, s a lány lelke akaratlanul is kinyúl a férfi felé, aki lángra lobbantja szívében a reményt. De vajon Darius is hasonlóan érez iránta, vagy Raven sejtelmei tévútra vezetnek? Kockáztasson a férfiba vetett bizalmával, vagy jobban teszi, ha inkább meglapul, és aláveti magát könyörtelen sorsának?

Ruby Saw ijesztően hiteles képet fest az Inferno kegyetlen világáról, az ott uralkodó káoszról, a megtört emberi lelkekről. Nem fél megmutatni az elképzelhető legnagyobb rosszat, azt az undorító sötétséget, mely túl sok emberben ott él, amiről a boldog tudatlanság megőrzésének érdekében nagyon gyakran nem akarunk tudomást venni. Van az a helyzet, amikor már minden küzdelem hiábavaló vagy csak olaj a tűzre, és alkalmazkodnunk kell, ha élni akarunk. Olykor félig fel kell adnunk a harcot, előhívni az árnyakat és megadni magunkat a szenvedésnek, hogy továbbra is féltve tudjuk magunkban őrizni az aprócska reményből született szikrát, amely azt súgja, egyszer minden rossznak vége szakad. Árnyalt, erős karaktereket, izgalmas cselekményt, és súlyos szembesítést kapunk ettől a történettől. Sajnos nem túl nagy terjedelmű mű, de ez egyáltalán nem megy a minőség rovására, ráadásul két kiegészítő novellát is olvashatunk, melyek az Inferno utáni eseményekről számolnak be.

A Valóságban Darius történetét ismerhetjük meg, amint röviden összefoglalja, hogyan csöppent bele Vergilius üzletébe, s hogyan lett kéretlenül is a főnök helyettese, milyen események vezettek el idáig. Megtudhatjuk, mit gondolt a kezdetektől fogva a bordélybeli ügyletekről, s Raven iránti érzéseinek is hangot ad. A novella bár szintén rövid, felvillantja a páros új életének kezdetét, s beszámol érzéseik hosszú idő után sem múló intenzitásáról is. Határozottan pozitív dolog, hogy a férfi személyiségére is jobban ráláthatunk, s nem csak Raven elmondása alapján alakíthatunk ki róla egy képet. Mindig hasznos megismerni egy pár mindkét tagjának szemszögét, hiszen így egy új megvilágításban láthatjuk a szereplőket, sokkal jobban megérthetjük őket, és az irántuk érzett szimpátia is megsokszorozódhat.

Lykke-ről és Angelről is többet megtudhatunk, ám az ők a
Nézz Rám! 
- ban jutnak főszerephez, ahol a lány szintén részletesebben mesél arról, milyen érzésekkel és indokokkal vágott bele az Inferno falai közt zajló életbe. Számára nehezebbnek érződik az események feldolgozása, hiszen hosszabb időt töltött ebben a fertőben, több megaláztatást, bántalmazást, lelki és fizikai megpróbáltatást kellett elviselnie, mint Ravennek. Nemcsak a traumákat kell megemésztenie, hanem Angelnek is meg kell bocsátania, s főleg újra ki kell tárnia a szívét ahhoz, hogy boldog lehessen, ami egyáltalán nem olyan egyszerű feladat. Eléggé ambivalens érzésekkel küzd, és segítségre van szüksége ahhoz, hogy eldöntse, melyik utat válassza. Az Infernóban egy erős, céltudatos nőnek ismerhetjük meg, s arról, hogy emögött valójában mennyi erő rejtőzik, csak találgatni tudunk. A novella által megláthatjuk azt a sérülékeny lelket, aki a túlélő tettek és motiváló szavak mögött rejtőzik, valamint Ravennel való kapcsolatának jelentőségéről is ismét meggyőződhetünk.

Az Álomfogó sorozat mindegyik része hatást gyakorol az emberi lélekre, de főleg - érthető módon - az Inferno képes jelentősebb érzelmek kiváltására. Ruby Saw bár többnyire tabu - de annál fontosabb - témáról ír műveiben, hangot ad azoknak a nőknek, akiket a sors kegyetlen vizekre sodort, s akiket a társadalom nagy része egyáltalán nem is akar megérteni. Ilyen is van, ilyen is lehet, és borzasztó belegondolni, hogy az Inferno kevesebb része fikció, mint azt szeretnénk, vagy mint azt sokan be mernék vallani. Stílusa gördülékeny, olvasmányos, nem időzik el hosszan egy-egy apró részleten, de mégis képes megragadni a lényeget, és mélységükben képes átadni az érzelmeket. Ilyen kezdés után nagyon kíváncsian várom a folytatást, hiszen kétség sem fér hozzá, hogy az is ütős lesz.

Értékelésem: 5/5 - Az Inferno, a Valóság, és a Nézz Rám! is.

Ha tetszett a bejegyzés: iratkozz fel, kövess Facebookon,  Molyon vagy Instagramon. :) 

Megjegyzések