Sorozat: Lottie Parker (4.)
Műfaj: thriller, krimi, regény
Eredeti cím: No Safe Place
Megjelenés éve: 2019
Kiadó: Libri
Oldalszám: 560
Értékelése Molyon: 89%
A gyászolók némán állnak Ragmullin temetőjében, amikor éles sikoly töri meg a meghitt csendet. Egy nyitott sírgödörben egy fiatal nő összezúzott, véres holttestét találják, és Lottie Parker nyomozót kérik fel az ügy felderítésére.
Mivel a test nem lehetett ott régóta, Lottie azt gyanítja, talán a pár nappal azelőtt eltűnt Elizabeth Bryne-t találták meg. Nagy a nyomás, hogy mielőbb megoldja a rejtélyt, ugyanis új főnöke nyilvánvalóan nem szíveli.
Hamarosan újabb két nő tűnik el. Netán egy sorozatgyilkos jár szabadon a város utcáin? Ráadásul az eltűnések körülményei kísértetiesen hasonlítanak egy tíz évvel korábbi, megoldatlan ügyben tapasztaltakhoz… A történelem megismétli önmagát?
Újságírók hátráltatják Lottie-t a nyomozásban, aki mindeközben attól tart, hogy a gyilkos újra lecsap, mielőtt ő elkaphatná. Versenyt fut az idővel, ám maga sem sejti, milyen közel van a tettes… Akinek talán éppen ő a következő célpontja.
"Az oldalára fordult.Senki nem jön érte.
Egyedül maradt.
Senki nem találja meg.
Nem tehet semmit.
Egyedül fog meghalni."
Értékelésem:
A Lottie Parker sorozat részei mind ezidáig valamilyen érzelmet kiváltottak belőlem: izgalmat, lenyűgözöttséget, néhol dühöt is, ha éppen Lottie képtelenül viselkedett. Ez a kötet azonban semmi különöset nem volt képes nyújtani. Izgalmas volt, de nem túlzottan, dühítő volt, de nem téptem a hajam. Olyan, mintha az írónő kifogyott volna az ötletből, mintha Lottie történetébe már nem lehetne újat vinni, nem lehetne olyan csavart becsempészni az életébe, ami mindent felforgat. Az is igaz, hogy a nő már szenvedett eleget, így megérdemelt egy valamivel nyugisabb ügyet, de emiatt a rész miatt a sorozat is veszített az erejéből.
Ezúttal az ír vándorok életébe, a velük kapcsolatos előítéletek világába vezet minket Gibney, kiegészítve a családon belüli erőszak témájával, valamint a rendőrség felé irányuló látszólag indokolatlan gyűlölködéssel. Egy nő eltűnik a vonatról, majd egy másik, s végül egy harmadik is, az eset pedig valószínűleg összekapcsolódik egy 10 évvel ezelőtti megoldatlan üggyel, ahol a 25 éves fiatal nőt még mindig nem sikerült megtalálni. Az események nem követik egymást gyorsan, a könyv nagy része Lottie kapkodásával, aggodalmaskodásával, bekapkodott tablettáival és kiürült borosüvegeivel van tele, így az események harmada rizsa, arra szolgál, hogy Lottie hozhassa a szokásos formáját. A családi titkok, az évekig eltemetett események itt sem maradnak el, ám az azok mögött rejtőző csekély fantázia miatt a ragmulliniak felől a rendőrök irányába áradó gyűlölet erőteljesebb szerepet kap. Felháborító, hogy Lottie-nak mennyi mindent kell lenyelnie, csak azért, mert végzi a munkáját, és a hála helyett ő mindenki levezetetlen frusztrációjának célpontja, a megoldatlan ügyekért felelős bűnbak, a félreállítani kívánt munkatárs. Őszintén, bár eddig sokat szidtam, még az a csoda, hogy nem kapott agyvérzést és nem robbant fel, mint egy bomba.
Ez után a rész után kíváncsi vagyok, mit tartogat a következő, mert az összes eddigi nagyobbat szólt. Voltak megdöbbentő csavarok, mocskos titkok, és az olvasónak esélye sem volt kitalálnia, mi történt, vagy összekötögetni a pontokat, rálátni az egyes események között húzódó összefüggésekre, a Nincs menedékben viszont ez a sor megszakad. A végkifejlet tartogat meglepetést, de ezúttal nem nehéz egy lépéssel Lottie előtt járni. Egy átlagos thrillernek nem rossz, sőt, egészen remek, viszont nem az a színvonal, amit Gibney-től megszokhattunk. Valami érezhetően hiányzik, mintha az írónő saját maga is megfeledkezett volna egy fő eseményről, vagy egy plusz fordulatról.
Értékelés: 5/4
Olvasd el a sorozat további részeinek értékelését itt.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése