Műfaj: (pszicho)thriller, regény
Eredeti cím: 55
Megjelenés éve: 2019
Kiadó: Maxim
Oldalszám: 400
Értékelése Molyon: 75%
Már volt ötvennégy áldozat. Ki lesz az ötvenötödik? Két gyanúsított. Két egyforma történet. Melyik az igaz?
Wilbrook álmos kisváros valahol Nyugat-Ausztráliában, az ember nem járta, irdatlan vadon peremén. A helyi rendőrfőnök, Chandler Jenkins büszke rá, hogy itt nincsenek a családi perpatvaroknál és a csendháborításnál súlyosabb ügyek. Ám egy tűzforró napon minden megváltozott. Egy ember sétál be az őrsre, és azt állítja, hogy sikerült megszöknie egy sorozatgyilkostól. Bedrogozták és felvitték egy hegyi kunyhóba, ahol vasra verték. Az emberrabló azt mondta neki, hogy ő lesz az ötvenötödik áldozata. Ám alig hogy a kihallgatás véget ért, egy férfi jelenik meg az őrsön, és hajszál pontosan elmeséli ugyanazt a történetet, mint az előbb hallottak. És ha ez nem lenne elég, a két férfi a másikat nevezi meg gyilkosnak.
"– (…) a boldogságot sosem ünneplik olyan sokáig, mint ameddig a bánat kitart, nem igaz?"
Értékelésem:
Valaki besétál az őrsre, azt állítva, ő lett volna egy sorozatgyilkos 55. áldozata, de sikerült elmenekülnie. Rövidesen viszont behoznak egy másik férfit is, aki ugyanezt mondja, s kettejük fogjulejtési és menekülési története szinte szóról-szóra ugyanaz. Chandler biztos benne, hogy egyikük a gyilkos, a másik pedig az áldozat, na de melyikük hazudik? Elbírná a lelkiismerete, ha egy ártatlan embert száműzne rácsok mögé élete végéig?
Nincs más választása, Chandlernek segítséget kell kérnie a feljebbvalójától, aki nem más, mint egy régi barátja, Mitch. Viszonyuk azonban a múltban megromlott, így amint a férfi feltűnik a városkában, a történet másról sem szól, csak a kettejük között húzódó feszültségről, valamint a Mitch által árasztott gyűlöletről és lealacsonyító, megalázó parancsok tömkelegéről. Nekünk pedig visszaemlékezések sorozata általal apránként felnyílik a szemünk, hogy ez miért is van így, mi is történt kettejük között, ami miatt 10 év után sem hajlandóak elásni a csatabárdot.
A thriller vonal nem kifejezetten erőteljes a könyvben, érződik, hogy inkább csak egy alap, amire felhúztak egy vallásos "tanmesét" a felnőttek lelkiismeretéről. Okító jellege van, bár ez egészen sokáig nem derül ki, így a thriller szál lapos, unalmas, drámától mentes. Előre kiszámítható, mi fog történni, pedig ilyen alappal rendkívül érdekfeszítő pszichothrillert lehetett volna felépíteni, de ez elmaradt. Helyette kapunk egy olyan történetet, amiben végig figyelni kell, ha meg akarjuk tudni, lényegében mi a célja. Most akkor a gyilkos/áldozat dilemma, a Chandler/Mitch kapcsolat, vagy a vallás élvez elsődleges szerepet? Utóbbi egyébként egészen addig nem tűnik túl lényegesnek, amíg egyre gyakoribbak nem lesznek az utalások, mert addig szimplán a szereplők erkölcsi iránytűjeként szolgál, majd pedig a mű erőteljes húzóerejeként fedi fel magát. Delargy ezeket végig keveri a könyvében, mindig más helyeződik előtérbe, míg végül megérthetjük, hogy minden összefügg mindennel, és minden egyforma mértékben fontos.
A végéig 3 csillagot szándékoztam adni a könyvnek, de az utolsó pár oldal feltornázta 3,5-re, s a befejezés annyira hatásosra sikeredett, hogy majdnem 4-re is. Ott, az utolsó mondatokkal az író ráteszi a pontot erre a nagyon hosszúnak érződő mondatra, gyönyörűen összeér az összes szál, és bár már korábban megértünk mindent, a vég igazán itt érkezik el. Arra ösztönöz, hogy újragondoljuk az olvasottakat, és kialakítsuk a saját véleményünket, a saját valósnak vélt befejezésünket.
Sok a klisés elem a könyvben, a történet kiszámítható, a mondanivaló pedig koppanhatott volna sokkal nagyobbat is, de összességében nem egy rossz könyv az 55, egyszer érdemes elolvasni. Viszont senki ne egy hátborzongató, izgalmas thrillerre számítson, mert akkor biztosan csalódni fog, de elgondolkodásra, valamint lelkiismeretünkkel, tetteinkkel való számvetésre megfelelő olvasmány.
Értékelés: 5/3,5
További bejegyzések, értékelések:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése