Daniel O'Malley: A bástya

Sorozat: Checquy akták (1.)
Műfaj: krimi, thriller, weird fiction, urban fantasy
Eredeti cím: The Rook
Megjelenés éve: 2015
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 686
Értékelése Molyon: 79%

Myfanwy ​Thomas egy londoni parkban ébred, halottak veszik körül. Az emlékei eltűntek, így a korábbi énje által hátrahagyott információkra kénytelen támaszkodni, hogy túléljen. Hamarosan rájön, hogy ő egy Bástya, magas beosztású kém egy titkos ügynökségnél, ami a természetfeletti fenyegetésekkel szemben védi a világot. A szervezetbe azonban tégla épül be, aki meg akarja ölni őt.
Küzd, hogy ezt elkerülje, és közben felfedez egy embert, akinek négy teste van, egy hölgyet, aki be tud lépni az álmaiba, gyermekeket, akik halálosan veszélyes harcosokká változnak, és egy rémisztően óriási méretű összeesküvést. Izgalmas és vidám, a Bástya egy felháborítóan ötletes debütáló regény olyan olvasóknak, akik szeretik a lila masszával leöntött kémtörténeteket.

" – Ó, hála istennek! – Nem kell aggódni, ez nem valami furcsa szörnyeteg. Csak három rothadó emberi hulla, gondolta, miközben lehányta az aranyos pisztolyát."

" – Megöljük? – gondolkodott Eckhart hangosan. – Az volna a legjobb – mélázott el Farrier. – Alrich futó?
– Én éppen most vacsoráztam – morogta Alrich.
– Azon gondolkodunk, hogy megöljük, nem azon, hogy lecsapoljuk – mondta Eckhart.
– Aztán talán megpróbálhatnánk olvasni a belsőségeiből – javasolta Grantchester."

Értékelésem:
Lenyűgöző remekmű lehetne ez a könyv, ha a második fele is az elsőhöz hasonlóan lenne megírva, de így sajnos számomra egy nagy potenciállal rendelkező keserű csalódást jelent. Eredeti, érdekes alapötlet jellemzi, melyben rengeteg fantázia rejlik. Az teszi igazán egyedivé az O'Malley által megalkotott világot, hogy félretesz minden szokványos dolgot, és a természetfelettit valóban extra tulajdonságokkal látja el. Az emberek fejében még a nem szokványos dolgok felé is léteznek elvárások: tudjuk, mi tesz egy látót látóvá, mitől lesz vérfarkas a vérfarkas, és még sorolhatnám. Itt viszont még a vámpír sem azt nyújtja, amit elvárnánk tőle, születésének körülményei meglehetősen szokatlanok és ötletesek, ugyanis nem másból, mint egy tojásból kel ki, nem pedig megharapják. Nem meglepő hát, hogy a természetfeletti lények és események hada végtelen lehetőséget rejt magában: az író az egekig tornázza fantáziájának határait, nem fél átlépni a megszokott választóvonalakon. Ez a tulajdonsága nagyon is elnyerte a tetszésemet, mert tudott valami újat, valami mást mutatni, amire végképp nem számítottam. 

Ott van Myfanwy Thomas, aki egy természetfeletti titkosszolgálat tagja, pontosabban főleg az adminisztrációért felelős, mely téren tagadhatatlanul tehetséges. Ehhez társul még különleges adottsága: képes behatolni az emberek elméjébe, látni a szervezetük egész felépítését, és befolyásolni őket, hogy azt tegyék, amit ő szeretne. Valaki azonban merényletet hajt végre ellene, aminek eredményeképpen elveszíti az emlékeit, és hullákkal körülvéve ébred fel egy parkban. Erről a pontról indulva a korábban saját maga által hagyott nyomok segítségével felfedi saját identitását, feltérképezi életét, és megkísérli véghezvinni a látszólag lehetetlent: úgy visszailleszkedni a Checqui nevű titkos szolgálat tagjai közé, hogy senkinek se tűnjön fel az amnéziája, valamint az azzal együtt járó nagy horderejű személyiségváltozása. Mindeközben fogalma sincs arról sem, ki akarja eltenni a láb alól és miért, így míg a rengeteg természetfeletti katasztrófát igyekszik elhárítani, nemcsak saját maga, de üldözője után is nyomozni kezd. 

Ahogy azt említettem, fantasztikus elemekben nem szűkölködik a történet, így egészen extrém bevetésekre kísérhetjük el Myfanwyt. Ahogy a könyv felépíti az alapokat, megismerteti az olvasóval a brit titkosszolgálat hétköznapjait, Myfanwy is úgy lesz egyre magabiztosabb, és színre lép a humor, ami az egészet tönkreteszi. Vannak szórakoztató megnyilvánulások, viccesen kínos szituációk, de mindez akkor, amikor az ember a legkevésbé számít rá, s ez ahelyett, hogy kirobbanó jókedvet eredményezne, zavarodottságot idéz elő. A könyv felénél, az első komolyabb akciójelenetnél olyan párbeszéd zajlott le, ami az egész addigi hangulatból kizökkentett, s csak húztam a szemöldökömet, hogy ez itt mi akar lenni. Kis idővel ezután elérte az egész a tetőpontját, s a könyv saját maga paródiájává vált. Nem egy olyan jelentről olvasatunk, ahol trágár kirohanások hada követi egymást, Myfanwy pedig egy kocsmárosnő szintjére alacsonyodik le, holott a titkosszolgálat vezetői között tudhatja magát. Ebből nem a lazaság süt, hanem humor terén megnyilvánuló amatőrizmus, az író ugyanis nem egy helyen elveti a sulykot, amivel nem szintet lép a művében, hanem nevetségesen lealacsonyítja azt. Más lenne ez, ha már az egész történet kezdetétől ez a stílus jellemezné az elbeszélői módot, de onnantól, hogy belép a béna humor, az addig gyönyörűen épülő minőség egy csapásra eltűnik. Olyan indokolatlan, viccesnek szánt események törnek be a komoly dolgok közé, mely megkérdőjelezi a kötet célját: akkor most ez egy izgalmas, fanyar humorral fűszerezett kémregény, vagy egy felfoghatatlan valami, amiben mindenféle baromságot összehordanak a józanság álcája mögött? Inkább az utóbbi. Az előbbihez akkor érhetne fel, ha valamivel (jóval) tehetségesebben alkalmazza az író a humor elemeit ott, ahol, és amikor annak helye van, kizökkentve az olvasót, de mégis elragadva a történet sodrása által. O'Malley egyszerűen nem volt képes megvalósítani azt, ami igazán nagyszerűvé tette volna ezt a könyvet. 

Összegzésként elmondható, hogy A bástya világa nagyszerűen felépített, egyedi elemekben és izgalmas eseményekben bővelkedik, de a humornál elcsúszik az egész, és furcsa katyvasz születik végeredményül. Olyan, mint egy nagy költségvetésű, minőségi kémfilm, amiben 40 perc után véletlenül a bakiparádét vágják be folytatásként. Hatalmas kár érte. 

Értékelés: 5/2,5

Ha tetszett a bejegyzés: iratkozz fel, kövess Facebookon,  Molyon vagy Instagramon. :) 

Megjegyzések