Műfaj: romantikus, lélektani, regény
Eredeti cím: I Liked My Life
Megjelenés éve: 2017
Kiadó: I.P.C.
Oldalszám: 416
Értékelése Molyon: 89%
Egyszerre szívbemarkoló és szívmelengető regény életről, halálról és a családról. A Komfortos mennyország kedvelőinek figyelmébe külön ajánljuk.
Nem mindennapi perspektívából szemléli életét Madeline. Özvegye, Brady és lányuk, Eve friss gyászukkal küzdve lassan felismerik, hogy anyaként és társként központi szerepet töltött be az életükben, és azt, hogy nem lesz könnyű nélküle megtalálniuk a hangot egymással.
Eve, a tipikus kamasz, légüres térben találja magát: barátai és John, akivel már régóta együtt jár, nem tudnak mit kezdeni a lelkiállapotával. Bradyt pedig porig sújtja az önvád. Miközben igyekszik, hogy ha korábban nem is, legalább a nehéz helyzetben helytálljon apaként, Eve-vel lassanként kialakítják új életüket.
Ebben – Madeline szándéka szerint, aki egyelőre mintha nem csak a szívükben élne tovább – helyet kap még valaki, akinek a segítségével itt hagyott szerettei talán újra boldogok lehetnek…
"Ha bánt az élet, fogj egy könyvet, és lépj át egy másikba."
"Szeress, légy együtt érző és megbocsátó. A düh olyan, mint egy horgony, nem enged továbblépni."
"Nem baj, ha úgy múlik el egy óra, hogy nem anyádra gondolsz. (…) Komolyan beszélek. Nem kell egész nap, mindennap gyászolnod. Az, hogy éled az életed, nem azt jelenti, hogy túlléptél rajta, vagy hogy önző és rideg vagy, csupán annyit jelent, hogy te még itt vagy, de ő már nem."
Értékelésem:
Ebben a könyvben nemcsak annak lehetünk részesei, hogyan küzdenek meg egy család tagjai a gyásszal, de annak is, hogyan szembesülnek önmagukkal, tetteikkel, s ébrednek rá arra, hogy mik az igazán fontos dolgok az életben.
Maddie - az édesanya - meghalt, s magára hagyta férjét, aki sikeres a munkájában, de a családi életben már nem igazán, valamint tinédzser lányát, akinek éppen most lenne legnagyobb szüksége az édesanyjára. A könyv különlegessége, hogy Maddie szemszögébe is betekinthetünk, ugyanis ő is mesél arról, hogyan igyekszik a továbblépés felé vezető útján családtagjai életét egyengetni, elrendezni, hogy megtalálják a boldogságot nélküle is. Jeleket küld nekik: egy-egy dalszöveget, gesztust az ismerősök által, vagy sugallatot, amellyel jobb irányba szeretné terelni az események menetét. Brady-nek és Eve-nek pedig azzal kell szembesülnie, hogy a nő mennyi mindent jelentett nekik, s olyan dogokért kellett volna hálásnak lenniük, melyeket mindig természetesnek gondoltak. Maddie nagyszerű családanya volt: minden nap főzött rájuk, vezette a háztartást, odafigyelt a lelki szükségleteikre, mindig tudta, mit kell mondania, és még arra is volt energiája, hogy másoknak segítsen és önkénteskedjen. Amikor a család életben maradt tagjai szembesülnek a hiányával, felfedezik, hogy a nővel együtt mennyi mindent elvesztettek, és teljesen újra kell szervezniük az életüket, ha valahogy boldogulni akarnak. Apa és lánya újra megismerik egymást, s Maddie segítségével más emberek felé is hajlandóak nyitni.
A könyv rengeteg kérdést feltesz azzal kapcsolatban, hogy vajon elég hálásak vagyunk-e a körülöttünk lévő, értünk munkálkodó embereknek? Jelen van a megbánás, a megértés, a magányosság, a szeretet érzése, ahogy Brady és Eve küzdenek az érzelmeikkel. Annyi dolgot veszünk magától értetődőnek, amit másoktól kapunk, hogy bele sem gondolunk, hogy ez a másik számára talán lemondással járhat, s hogy mi ezt nagyon ritkán viszonozzuk azzal a figyelmességgel, amit megérdemelne. Gondoljunk csak bele, hányszor mondunk köszönömöt olyan dolgokért, melyeket akár minden nap megkapunk egy családtagunktól, vagy háláljuk meg hasonló odaadással? Hiszen ott a munka, a barátok, a hobbink, a napközbeni felszedett feszültségek; így néha pont azokkal bánunk a legcudarabbul, akik legkevésbé érdemelnék azt. A könyv rávesz, hogy mélyebben magunkba nézzünk, és átértékeljük ezeket a dolgokat.
Emellett a történet másik fontos szála az, hogy Maddy nem csak úgy véletlenül halt meg: öngyilkos lett. S mi lehetett az oka erre egy látszólag boldog családanyának, akinek mindene megvan, kielégítő élete van? Az apró sérelmek, az évről évre halmozódó megbántottság elvezethet egy ilyen borzasztó tetthez, vagy valami más áll a háttérben? Brady és Eve Maddy naplóján keresztül fokozatosan megismerik a nőnek egy olyan oldalát, amiről eddig nem igazán volt tudomásuk, meglepő felfedezéseket tesznek a múltbeli eseményekkel kapcsolatban. Megtudhatják, Maddy a születésnapokon, lefújt vacsorákon, családi nyaralásokon hogyan is érzett valójában. Hogyan jutott el addig ez a nő, hogy egyszer csak levesse magát egy épület tetejéről, figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy a családjának szüksége van rá?
Túl sok esemény nem történik a könyvben, jellemző rá a lassabb történetmesélés, ám egy idő után szavaival mégis hat a lélekre, és a olvasó a szereplőkkel együtt kénytelen magával is elszámolni. Mert az egy dolog, hogy hálásak vagyunk valakinek, szeretjük a családtagjainkat, de az is fontos, hogy ezt valamilyen formában kimutassuk, vagy elmondjuk számukra, mert tényleg nem tudhatjuk, meddig lesz erre lehetőségünk. Attól, hogy valaki nélkülözhetetlen, még nem halhatatlan, ezért is lényeges megbecsülni mindent, amit értünk tesz. S az is fontos, hogy merjünk tenni a megszokás ellen, az elkényelmesedés ellen, figyeljünk a saját és mások igényeire, s kommunikáljunk velük, mert senki nem gondolatolvasó. A problémákat úgy lehet megoldani, ha beszélünk róluk, nyitottak vagyunk a másik felé, és nem a sértettségünket használjuk hajtóerőnek, hanem a szeretetünket.
Mindenkinek ajánlom ezt a könyvet, akinek az érdeklődését felkelti a téma, és kicsit magába szeretne szállni. Maddie családjának története nem egyből eredményez változást az emberi lélekben, hanem apránként fogjuk észrevenni, hogy megváltozott a szemléletmódunk, jobban odafigyelünk másokra, jobbak akarunk lenni. Nem vág fejbe, nem eredményez katartikus élményt, de valamit elemi szinten mozgat meg belül, amire bizonyos időközönként minden embernek szüksége van.
Értékelés: 5/4,5
További bejegyzések, értékelések:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése