Sorozat: Everless (1.)
Műfaj: (dark) fantasy, romantikus, regény
Eredeti cím: Everless
Megjelenés éve: 2018
Kiadó: Maxim
Oldalszám: 330
Értékelése Molyon: 85%
Sempera királyságában idővel fizetnek, amelyet kivonnak a vérből, vashoz kötnek és meg is esznek azok, akik tovább akarnak élni. A tehetős arisztokraták, például a dúsgazdag Gerling-család, halálra adóztatják a szegényeket, hogy évszázadokkal megtoldhassák saját életüket. Senki sem gyűlöli jobban a Gerlingeket, mint Jules Ember, aki tíz éve az apjával együtt a szolgálatukban állt, amíg egy végzetes baleset arra nem kényszerítette őket, hogy éjnek évadján meneküljenek el a fényes kastélyból. Amikor Jules rájön, hogy az apja haldoklik, tudja, hogy vissza kell térnie Everlessbe, időt kell szereznie az apjának, mielőtt örökre elveszítené. Ám a visszatérés Everlessbe több veszéllyel – és kísértéssel jár – mint Jules várta. Hamarosan beletéved a sötét titkok mocsarába, és nem tud választani két testvér között, akikről azt hitte, hogy sohasem fogja viszontlátni őket. Döntéseivel megváltoztathatja a sorsot – sőt, magának az időnek a sorsát.
"Mennyivel könnyebb a gyermekkorban. Akkor még nincsen szerelmi bánat vagy halál, meg más rosszak."
"Lehetséges egyszerre érezni örömet és bánatot? Lehet előrenézni a jövőbe, miközben azt gyászolod, amit elvesztettél?"
Értékelésem:
Az Everless kifejezetten érdekes világot mutat be: az idő ugyanis pénz, méghozzá szó szerinti értelemben. Ha megbüntetnek, a véredet veszik, s ezzel együtt életed homokórájának szemei egy részétől is elbúcsúzhatsz. A buli ebben az, hogy ha viszont keményen dolgozol, visszafordíthatod, s még több időt adhatsz hozzá ahhoz, amit a természet számodra elrendelt. Sempera lakóinak élete azonban egyáltalán nem fényes, az adók az egekben, az éhezés csak másodlagos, mert az ételhiánynál magasabbra tör az időhiány. A koldusok az utcán nem egy falat kenyérért könyörögnek, s nem ételre váltják be a pénzt, hanem időre, hiszen nekik még egyetlen óra is rengeteg új lehetőséget kínál.
Jules édesapjának sincs kiegyenlített állapotban az adóssága, így a lánynak rövidesen szembe kell néznie azzal, hogy vagy egyedül marad, vagy tesz valamit annak érdekében, hogy megmentse a férfi életét. Az út, amit választ, korántsem könnyen járható, főleg nem a múlt kísérteteinek társaságában, ő mégis megpróbálkozik az elindulással, hogy aztán egyre több nem várt körülménnyel találkozzon szembe. A lány meglepően jól alkalmazkodik a sorozatos kihívásokhoz, miközben érezhetően fortyog benne a régi, évtizedes harag, amiért korábban elűzték a családját Everlessből, a szegények sorsára kárhoztatva őket. Ez a düh elsősorban Liamre irányul - aki az emlékezetében hihetetlenül rosszindulatú, mogorva, konok és magába forduló -, másodsorban pedig az egész Gerling családra, ami alól kivételt képez a kedves, jószívű Roan - Liam testvére és Jules régi játszópajtása. Hogy ez a bonyolult hármas kapcsolat hogyan alakul, azt egyelőre sejteni sem lehet, ahogy azt sem, mi lappang a felszín alatt, milyen titkot őriz Jules édesapja, amit a lány nem tudhat meg, s mi lesz a szerepe az everlessi társadalom életében, ha az napvilágot lát. Jules édesapja, a Gerling család, valamint saját titkainak nyomába ered, hogy fényt derítsen az érthetetlen események mögött húzódó sötét erőkre. Ezzel a lépéssel útjára a múltból felbukkanó ellenségek és barátok mellett sötét árnyékok is szegődnek, s Jules nem is sejti, milyen lavinát indít el Everlessben való felbukkanásával.
A fantasyben megformálódó szereplők tipikus hibája itt is játszik: a karakterek nem elég kidolgozottak, a megismerésükre való lehetőségek kicsúsznak a kezünkből, s a központi személy körül forog minden, aki gyakran túl vak, hogy arra pislantson egy perce, ami az olvasót még érdekelheti. Tudjuk, hogy Jules kihez vonzódik, kit gyűlöl, kivel kapcsolatban óvatos és óvatlan, de hogy miért, az el van intézve két mondattal. Könnyelműen ítél, feltételezi, hogy az emberek jelleme egyszerű, amit egyetlen tettük alapján meg lehet ítélni, és hogy mindenki az, akinek gyerekként megismerte. Lassan rá kell jönnie, hogy ez nem így van, de az érzelmi világában bekövetkező fordulatok is hirtelen mennek végbe, mert a lány egyáltalán nem gondolkodik, csak cselekszik. Vagyis persze, gondolkodik, de a logika hiányzik mögüle, minden tette érzelemvezérelt.
Ha erről a gyengeségről eltekintünk, láthatjuk, hogy a történet részletesen átgondolt, minden kis információ jelentőséggel bír, és köthető az összes titokhoz, amire a könyv végén Jules ráébred. Egyetlen elejtett szó is hatalmas összefüggésekre deríthet fényt, ám olvasóként ezekre lehetetlen rájönni, mert a fő irányvonalat nem adják meg, hanem mindvégig a szemünk előtt vannak, hogy a történet végén kinevethessenek, hogy na, most már érted? Holland inkább ezekre a mozzanatokra koncentrált, s arra, hogyan építse fel úgy ezt a varázslatos világot, hogy megdöbbentően lenyűgözővé váljon, és hogy ne hintsen el túl sok információt, hogy a végső titkok idejüket megelőzve lelepleződjenek. Tökéletesen sikerült neki, s remélhetőleg a folytatásban már a könyvben felbukkanó hiányokat is befoltozza, hogy az még ennél is élvezhetőbbre és varázslatosabbra sikeredjen. Ez hamarosan kiderül (Molyon a megjelenés dátuma december 10.) én pedig nagyon szurkolok neki, hogy kihozzon mindent Everless és Jules erejéből, amit csak lehet, mert vétek egy ilyen csodás történetet minimálisan is kiaknázatlanul hagyni.
Értékelés: 5/4,5
További bejegyzések, értékelések:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése