Műfaj: thriller, horror, léktani, regény
Eredeti cím: The Apartment
Megjelenés éve: 2017
Kiadó: Agave Könyvek
Oldalszám: 272
Értékelése Molyon: 68%
Sokkoló történet egy házaspárról, akiknek a párizsi nyaralása rémálommá válik.
Mark és Steph boldogan él Fokvárosban a lányukkal, egy nap azonban símaszkos emberek törnek rájuk az otthonukban, és bár szerencsére fizikálisan nem bántalmazzák őket, de olyan lelki sérülést okoznak, amiből képtelenek egyhamar felépülni. Az egyik barátjuk külföldi nyaralást javasol egy népszerű lakáscserés applikáció használatával, és úgy tűnik, hogy Mark és Steph ismét boldog lehet: egy közvetlen, művészi beállítottságú párizsi házaspárnak köszönhetően létrejön a csere, és a tökéletes, romantikus utazás… Párizsban azonban semmi sem olyan, ahogy a hirdetésben szerepelt. A dolgok hirtelen erőszakos fordulatot vesznek, és Marknak és Stephnek hamarosan nem csak a házasságukban keletkezett töréssel kell szembenézniük, hanem egy természetfeletti, de nagyon valóságos gonosszal is.
Az apartman az S.L. Grey nevű, dél-afrikai írópáros – Louis Greenberg és A hármak című regénnyel már itthon is népszerű Sarah Lotz – hátborzongató bemutatkozása a magyar olvasók előtt.
"Az ember nem épül föl egy gyerek halálából. Nem futhatunk el a múltunk elől."
"Miért kellene a halálnak normális viselkedést kiváltania? Miért kellene bölcsnek és megfontoltnak, érzéketlennek lennem, amikor veszteség ér?"
Értékelésem:
Az apartman egy házaspár életét mutatja be - pontosabban erőfeszítéseiket egy borzasztó trauma elszenvedésének következtében megromló kapcsolatuk helyrehozására. Mindketten - a férj is, és a feleség is - érdekes karakterek, bár kedvelhetőségük vitatható.
Az alaphelyzet nem szokatlan: a férj, Mark pár éve egy baleset miatt elveszítette kislányát, s gyásza mindeddig feldolgozatlan maradt. Ezt követte a símaszkos betörők otthonukba való kegyetlen behatolása, ahol második feleségével, valamint a tőle született édes kislánnyal igyekezett új életet teremteni magának. Nemcsak Mark múltja, de feleségével közös otthonuk is beszennyeződött az emlék hatására, s a Steph részéről kimondatlan neheztelés - hogy Marknak meg kellett volna védenie a családját -, kapcsolatukat is megindította a lejtőn. Ebből próbálnak kétségbeesetten kilépni és egyben tenni valamit, hogy a betörés óta rácsokkal felvértezett házuk valóban otthonnak is érződjön, a biztonságérzet letarolásával kapcsolatos negatív élmények megfakuljanak. Egy közös ismerős ajánl nekik egy csábító lehetőséget: kis időre cseréljenek házat egy másik családdal, s így nemcsak a szállás költségét spórolják meg, de az átmeneti lakásfoglalók energiáinak talán sikerül megváltoztatnia Fokvárosi házuk auráját is. A különös események sorozata akkor kezdődik el, mikor elfoglalják a kedvesnek tűnő francia pár titokzatos múlttal rendelkező lakását, majd hazatérésükkel folytatódnak, ahol már lehetetlen követni, hol mosódik egybe a valóság az őrülettel.
A néhány logikai buktatót kivéve különösebb gond nincs Mark és Steph párosával, főleg, ha figyelembe vesszük, hogy mindkettejüknek megvan a maga külön baja a közös gondokon kívül is. Nemegyszer ragadnak bele olyan szerencsétlen helyzetbe, ahol egy egészséges lelkületű ember már rég megfutamodott volna, kiszállt volna az egészből, vagy a fejére csapott volna, hogy te jó ég, mit csinálok én? De ha megnézzük, hogy mekkora nyomás alatt is élnek, hogy mennyire kétségbeesetten igyekeznek javítani lelki egészségükön és házasságukon is, egyáltalán nem meglepő, hogy ami a külső szemlélőnek természetes megoldás lenne, ők azt nem fontolgatják különösebben sokáig. Számukra a kézenfekvő kiutak járhatatlannak minősülnek nyomasztó érzelmeik következtében beszűkülő látásmódjuk miatt.
Az apró hátborzongató jelenetek, az időnként lejátszódó morbid események remek kezdő löketet adnak a könyv számára, nem is beszélve az érdekes alapötletről. A lezárás, a végkifejlet viszont nem igazán katartikus, nem ártott volna, ha ütősebbre sikeredik, de még így is megállja a helyét. Mark és Steph történetének olvasása után elgondolkozhatunk olyan kérdéseken, minthogy a negatív történések vajon tényleg képesek-e nyomot hagyni egyes helyeken, s hogy egy-egy feldolgozatlan esemény hozzájárul-e még további problémák bevonzásához vagy generálásához? Mindemellett megmutatja azt is, milyen nehéz is alkalmazkodni a halálhoz, elfogadni a gyászt, mint mindig jelen lévő lappangó érzést, és élni tovább úgy, hogy szívünk egy része már nem dobog.
Értékelés: 5/4,5
További bejegyzések, értékelések:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése