Jennifer L. Armentrout: Míg a halál...

Műfaj: (pszicho)thriller, krimi, erotikus, regény
Eredeti cím: Till Death 
Megjelenés éve: 2020
Kiadó: Könyvmolyképző 
Oldalszám: 396
Értékelése Molyon: 80%
Tíz év telt el az óta, hogy Sasha Keaton elhagyta nyugat-virginiai otthonát, miután kiszabadult a Vőlegény néven ismert kegyetlen sorozatgyilkos karmaiból.

Amikor Sasha tíz év után végül hazatér, hogy segítsen a családi fogadó körül, úgy tűnik, élete kirakósának darabjai végre a helyükre kerülnek. Amikor aztán a lányt ismét veszély fenyegeti, Cole Landis FBI ügynök is újra felbukkan, és fogadalmat tesz, hogy helyrehozza tíz évvel korábbi hibáját, és ezúttal megvédi őt.

Aztán eltűnik egy nő. Majd még egy, és a Vőlegény borzalmainak egyetlen túlélője egyre nyugtalanítóbb üzeneteket kap. Cole soha sem volt képes megbocsájtani magának, hogy nem tudta megvédeni Sashát, és mindenre kész, hogy most megtegye. Mert a lány szórakoztató szexissége alatt, amibe tíz éve beleszeretett, acélkemény erő lakozik, és emiatt csak még jobban szereti.

Valaki azonban figyel. Vár. Így Sasha első hibája könnyen az utolsó is lehet.

"Bár elmentél, de mégis itt maradtál. Mint egy szellem, úgy kísértetted minden lépésemet és minden gondolatomat. Soha nem léptem tovább. Nem is tudtam volna. Egy darabkámat magaddal vitted."

Értékelésem:
Sasha fiatal, 29 éves nő, aki úgy dönt, itt az ideje hazatérni rég nem látott otthonába, s segítséget nyújtani édesanyjának a családi panzió vezetésében. A környéken a lány múltja nem ismeretlen, sokan tisztában vannak vele, hogy ő volt a kegyetlen sorozatgyilkos, a Vőlegény vesztének okozója, mikor sikerült kiszabadulnia halált hozó karmai közül. A trauma olyannyira megviselte, hogy 10 éve nem volt képes hazatérni, így inkább egy teljesen más életet élve próbált meg talpra állni. Most viszont elérkezettnek látja az időt, hogy elűzze a múlt szellemeit, s életét onnan folytassa, ahol egykor félbeszakította a Vőlegény gaztette. 

A pszichothriller műfaji besorolás úgy vélem, eléggé nagyvonalú, még a thriller és krimi vonal is viszonylag halványan rajzolódik ki ebben a műben. Mindig megbújnak a háttérben, hol fellángolnak, hol elcsitulnak, s aztán ezzel a szüntelen váltakozással kiszámíthatóvá is válnak. Amikor a főszereplő élete kezdene helyreállni, ismét előbukkan egy újabb nyom, s ennek következtében már szinte oldalra pontosan meg lehet mondani, mikor fog történni valami ijesztőnek szánt esemény, így a múlt előrevetíti a jövőbeli történéseket is. Még a lehengerlőnek szánt nagy húzás sem elég ütős, ami összezavarná az olvasót, s a képébe kiáltaná, hogy "azt hitted, mi?" Szépen építkezik a történet, ugyanakkor az írónő minden kis morzsát elhint, ami nyomra vezetheti az olvasót, s ami miatt a fordulatosnak szánt történések sem hirtelen ugranak elénk, hanem mindegyik kap egy kis felvezetőt. Armentrout próbálkozásai a pszichothriller terén sorra kudarcba fulladnak ebben a könyvben, mert a gyakran ebben a műfajban olvasó ember gyanakvó, éles elméje szinte minden pillanatban képes egy lépéssel a történetvezetés előtt járni, holott kilométerekkel a nyomában kellene kullognia. 

Ha azonban nem ezt az oldalt emeljük ki, hanem a megjelenő romantikát, akkor sem lehetünk teljesen elégedettek, mert az érzelmi töltet ismét nem nevezhető dominánsak, ami Sasha és Cole között fellángol. Ha teljes képet akarunk festeni erről a műről, talán még mindig úgy lehetne legjobban megragadni, ha azt mondjuk, hogy egy olyan erotikus regény, mely nem akar klisé lenni, ezért 50%-ban hordoz magában elemeket a thriller nyújtotta borzongásból, s még azt is kihangsúlyozza, hogy itt bizony nem minden érzelemtől mentes a nő és férfi közötti testi kapcsolat. 


Mégsem annyira borzasztó a helyzet, mint amilyennek tűnik, ha figyelembe vesszük, hogy Armentrout nem igazán ebben a műfajban alkotott eddig, s ha megbocsátjuk számára az első próbálkozás botlásait. Tehetséges írónő, gördülékeny, szerethető stílussal, s valahogy éppen mindig sikerül kiragadnia a lényeget a történésekből, ezzel biztosítva, hogy ne legyen unalmas ez a könyve sem. Viszont meg kell említeni, hogy a szereplők jellemábrázolása nem teljes, belecsap a közepébe, és ha éppen úgy adódik, egy-egy apró részletet elejt róluk, de hogy milyenek valójában, az sokáig rejtély marad. Persze ezzel egyben arról is gondoskodik, hogy az olvasó mindenkire gyanakodva tekintsen, aki csak Sasha közelébe kerül, de a hiányérzet még így is elég nagy ahhoz, hogy észrevehető legyen. Az, hogy egészen pontosan mi történt a múltban, milyen volt Sasha kapcsolata a barátaival 10 évvel ezelőtt, szintén jórészt homályban marad. Így valóban a stílus az, ami miatt visz előre a történet, valamint az enyhe kíváncsiság, hogy ki is a Vőlegénynek nevezett sorozatgyilkos, de egyébként az egész könyv folyamán alig történik valami említésre méltó, amit a thrillereknél ne tudna le minden más író már az első 60-70 oldalon. 

El kell ismerni, hogy J.L.Armentrout nem ír rosszul, de remélem ő is érzi, hogy nem ez az a műfaj, amiben kitárt szárnyakkal képes hasítani. A Míg a halál... egyszer olvasós, alacsony fokú izgalmat szolgáltató történet, mely nem hagy mély nyomot, de legalább megismerhetjük az írónő egy újabb oldalát. Főleg azok számára ajánlom olvasásra, akik még kevés hasonló könyvvel találkoztak, s meg szeretnének ismerkedni a thrillerek és krimik világával, de nem feltétlenül igénylik, hogy a világ legelmebetegebb gyilkosai ajtóstul rontsanak a házba. 

Értékelés: 5/3,5

Ha tetszett a bejegyzés: iratkozz fel, kövess Facebookon,  Molyon vagy Instagramon. :) 

Megjegyzések