Sorozat: Imádott szépségek (2.)
Műfaj: ifjúsági, regény
Eredeti cím: Blacklist
Megjelenés éve: 2017
Kiadó: Harlequin Magyarország
Oldalszám: 352
Értékelése Molyon: Az alacsony olvasottság miatt még nincs %-os értékelés.
Layla Harrison végre egy olyan történet kellős közepén találja magát, amelyről érdemes tudósítania. Aster Amirpour nevét minden bulvárlap felkapta – bár nem olyan pozitív értelemben, amilyenben a lány korábban reménykedett. Tommy Phillipset egy hajszál választja el attól, hogy megkapja álmai nőjét, ami talán nehezebbnek bizonyul, mint VIP -jegyet szerezni valamelyik Unrivaled éjszakai klubba. Layla, Aster és Tommy azonban nem így képzelte a dolgot, mindhárman belekeveredtek ugyanis Madison Brooks eltűnésének ügyébe: Layla rejtélyes üzeneteket kap egy névtelen forrástól; Aster esete annyira reménytelennek tűnik, hogy talán még a gazdag szülei által felbérelt ügyvédek sem menthetik meg a lányt; Tommy az utolsó, aki élve látta Madisont; Layla exe, Mateo pedig kénytelen engedni a csillogó modellvilág csábításának. Ha az ember elég kitartóan ás, akkor olyan szaftos sztorikat találhat a celebekről, amelyek elkerülték a bulvárlapok figyelmét, de amikor Layla, Aster és Tommy egy jóhiszemű bennfentessel szövetkezve megpróbálják kideríteni az igazságot, rájönnek, hogy bizonyos titkoknak jobb helyük van a sírban.
Értékelésem:
Aster, hogy a börtönben eltöltendő borzalmas évektől megmeneküljön, úgy dönt, maga jár utána Madison Brooks eltűnésének. Tommy és Layla csatlakoznak hozzá, nemcsak az ügyben való személyes érintettségük, de Asterhez fűződő barátságuk okán is. Egymás után bukkannak elő a kirakós darabjai, fényt derítenek a részletekre, majd megpróbálják összeilleszteni a darabokat, közben pedig sokkal mélyebbre hatolnak a bűnök világába, mint gondolnák. Vajon meddig hajlandó elmenni Aster és csapata a szabadság reményében? Hol húzódik az a határ, amit átlépve már nem pusztán az igazság az útját kutatjuk, de magunk is bűnbe esünk?
Az írónő nem hazudtolja meg önmagát, stílusában ugyanis nagyon hasonlít ez a kötet az előzőhöz. Még mindig lassú a történetfolyás, bár a szereplők már talán egy fokkal rokonszenvesebbeknek tűnnek a két könyvön átvezető ismeretség miatt. Noël szerencséjét az egyszerű nyelvi stílusnak köszönheti, valamint a szép fordítói munkának, mivel a könnyen olvasható szöveggel gyorsan lehet haladni, így aki túllendül a könyv első felén, a másodikban már biztosan nem unatkozik. Érezhetően jól felépített és megdöbbentő eseménysorozat húzódik a háttérben, amiből az olvasó is csupán részleteket sejthet, de a nagy egészre lehetetlen rálátni. Viszont az információk lassú adagolása és átláthatatlansága miatt a köztük lévő kapcsolat nem fedi fel magát, így ebben a részben nem halad annyira előre a történet, mint azt tehetné. A harmadikban talán már minden napvilágot lát, de van egy olyan érzésem, hogy az, hogy trilógia lett a sorozatból nem volt egy jó döntés. Az események elhúzódnak, az izgalom már-már idegörlően lassan fokozódik, mígnem aztán tetőfokára hág, és a függővég miatt megoldás nélkül maradunk. Nyilván egyértelműen ez a harmadik kötetre mutató azonnali figyelemfelkeltés, sürgetés, hogy ha tudni akarod, mi a fene folyik itt, olvasd el. (Rákerült az angol olvasási listámra, mert nagyon piszkálja a csőrömet.)
Ha az írónő maximum 2 könyvben foglalta volna össze Aster, Layla és Tommy világát, sokkal nagyobb sikere lenne, és szélesebb közönséghez is elérne. Aki hozzászokott, hogy egy könyv folyamatosan vezeti őt a megdöbbentő végkifejlet felé, az ettől a lassú-gyors-lassú tempótól valószínűleg elretten, és a második részig már nem jut el. Aki viszont érez magában egy kis türelmet és hajlandó időt adni Noëlnek, hogy kifejtse, mit is akar mondani, és még a Pretty Little Liarst (Hazug csajok társasága) is szereti, ennek a trilógiának is adjon egy esélyt.
Értékelés: 5/4
Olvasd el a sorozat további részeinek értékelését itt.
További bejegyzések, értékelések:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése