Giovanna Fletcher, Tom Fletcher: Eve of Man - A jövő reménye

Sorozat: Eve of Man - trilógia (1.)
Műfaj: disztópia, (társadalmi) sci-fi, romantikus, ifjúsági, regény
Megjelenés éve: 2019
Kiadó: Maxim
Oldalszám: 400
Értékelése Molyon: 82%

MINDEN VÁRAKOZÁS ELLENÉRE TÚLÉLTE. AZ ELMÚLT 50 ÉVBEN EGY LÁNY SEM SZÜLETETT – AZTÁN JÖTT Ő. EVE-NEK NEVEZTÉK EL.

Eve-et egész életében távol tartották a másik nemtől, múltja titkait pedig sosem fedték fel előtte. Azonban 16 évesen a lánynak szembe kell néznie a sorsával. Kiválasztották számára a lehetséges társjelölteket. Az emberiség jövője az ő kezében van. És ő mindig is elfogadta a sorsát.

Amíg nem ismerte Bramet. Azonban most már Eve szeretné irányítani a saját sorsát. Szabad akar lenni. De hogyan is lehet választani a szerelem és az emberiség sorsa között?

"Kérlek, tanuld meg, hogy nem minden csatát kell megvívni, különösen azokat nem, amik jó szándékkal kezdődnek."

Értékelésem: 
Egyedi alapötletre épül ez a könyv, mely nemcsak, hogy érdekes, de részletekbe menően kigondolt és felépített. Eve édesanyja hosszú idő óta az első nő, akinek sikerült lányt szülni, így a gyermek a jövő reménysége, az emberi faj fennmaradásának utolsó természetes eszköze. Nem is kezelik másként, mint egy testként, mely szaporodásra képes, ennélfogva igyekeznek minden fizikai és részben lelki szükségletét is kielégíteni, mindaddig, míg a lány nem szól bele az életét érintő marginális kérdésekbe.

Mint minden elnyomásra épülő rendszerben, nemcsak az embereket, de Evet is becsapják és irányítják. A társadalom tagjai már egy ideje lázonganak a lány „bebörtönzése” ellen, Evenek pedig fokozatosan felnyílik a szeme a körülötte lévő világgal kapcsolatban, melyet tökéletesre terveztek számára. Kevesen kíváncsiak arra, ő mit szeretne, mik a gondolatai és mik a céljai, csak az a fontos, hogy minél hamarabb szüljön, lehetőleg szintén kislányt. Egy bizonyos határig bármit megkaphat, fényűzésben élhet a Kupola alatt, bámulhatja a hamis naplementéket, oktatásban részesülhet, de csak addig, amíg szükség van rá, amíg bizonyosak lehetnek benne, hogy fel tudják használni az „Újjászületésre”. Ám Eve nem mártír. Nem szeretné elnyomni önmaga személyiségét, saját vágyait, az igazságra való szomjúságát, hiszen úgy gondolja, több rossz születik abból, ha sötétben tartják, mintha kivinnék a fényre. Nem kisgyerek többé, akit át lehet verni, el lehet hallgattatni, átmeneti kis csodákkal megvásárolni.

Bram egészen gyermekkoruk óta szoros kapcsolatban áll a lánnyal, ám annak nincs tudomása róla, hogy legjobb barátnője, a hologram Holly arca mögött valójában ki(k) áll(nak). Egy véletlen folytán tudomást szerez róla, hogy Bram kicsoda, kialakul a vonzalom, és végbe is megy egy instant szerelem, amit rendben van, hogy nem kell hónapokon át építgetni, de konkrétan 2 perc alatt nulla érzelmi kísérettel már örökkön-örökké kapcsolat alakul ki köztük. Oké, disztópia, sci-fi, fantasy, nem ez a fő vonal, nem ezen van a hangsúly, meg lehet bocsátani.

Ami felett viszont már nem lehet elsiklani, az a Bram elbeszélésén keresztül átélt történetszál, ami tele van logikátlan ugrásokkal. Az egész történet kapkodva robog a végkifejlet felé, mintha az érzelmi részek nem lennének fontosak, kizárólag a cselekmény, és jussunk már el a végére. Egyáltalán nem hiteles, ingatag lábakon álló bizalmi kapcsolatok jönnek létre, mindenféle bonyodalom nélkül. Minden pont megfelelő helyen van, megfelelő időben, a járulékos veszteség tessék-lássék, a kockázat az izgalom fokozásának hiányában elenyésző. A könyv olyan, mint egy nagyon jól megírt – ám az érzelmi részeket nélkülöző – vázlat, melyben főleg a disztópikus vonásokon van a hangsúly, a sci-fi csak említés szinten jelenik meg, a csipetnyi romantika hiteltelen, az emberi kapcsolatok dinamikája pedig logikátlan. Éva almájának éretlen változata, mely túl korán lett lekapva a fáról, így beletörik az ember foga. Iskolapéldája a túl sok műfaji elem ötvözéséből eredő tipikus hibának: a disztópia viszi a prímet, a világfelépítés tökéletes, a cselekmény fő pontjai a helyükön vannak, de a többi elveszik. Pedig ilyen alapötletből, ilyen mélyen kigondolt világból elképesztő sok mindent ki lehetett volna hozni, sajnálatos, hogy a megvalósítás nem működött.

Mindezek tudatában A beavatott kedvelőinek ajánlom a könyvet, valamint azoknak, akik még csak ismerkednek a disztópia műfajával, mert kezdésnek tökéletes olvasmány. De aki elképzelt jövőbeli társadalmi rendszereket reggelizik egy kis sci-fivel, és valami kitűnő alkotásra vágyik, az nem veszít semmit azzal, ha kihagyja.

Értékelés: 5/3,5
Ha tetszett a bejegyzés: iratkozz fel, kövess Facebookon,  Molyon vagy Instagramon. :) 


Megjegyzések