Tabitha Suzuma: Forbidden - Kimondhatatlan

–
Műfaj: romantikus, regény
Megjelenés éve: 2016
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 388
Értékelése Molyon: 86%

A szerelem nem ismer határokat…

Lochant és Mayát a testvéri szálakon túl mindig is mély barátság fűzte egymáshoz. Mivel alkoholista anyjukra nem számíthatnak, közösen nevelik három kisebb testvérüket. Ez a megpróbáltatásokkal teli élet – és a köztük lévő tökéletes összhang – a megszokottnál jóval közelebb hozza őket egymáshoz.

Olyan közel, hogy végül egymásba szeretnek.

Lochan és Maya tudja, hogy a kapcsolatuk vállalhatatlan, és nem folytatódhat tovább. Ám tehetetlenek, mert amit éreznek, az semmihez sem fogható…

"Az érzelmekre nem vonatkoznak a törvények, a tiltások. Senki sem szólhat bele, milyen mélyen és szenvedélyesen szeretjük egymást. Értsd meg, Maya, ezt senki sem veheti el tőlünk!"

Értékelésem:
Tabitha Suzuma elérte, hogy minden oldalon megszakadjon a szívem, hol a mérhetetlen boldogságtól, hol a kínzó szomorúságtól.

Maya és Lochan elhanyagoló, alkoholista édesanyjuknak és a róluk tudomást sem vévő apjuknak hála legidősebbeként közösen nevelik fiatalabb testvéreiket. Nemcsak az iskolába járás, a tanulás, a jövő tervezgetése vagy a tartalmas kapcsolatok kialakítása nehéz számukra, de a szűkös anyagi keretek által engedett szükségletek kielégítése is bajos, mint például az elegendő élelmiszer beszerzése és a számlák fizetése. Gyakorlatilag ők ketten nevelnek fel három gyereket, szülő szerepbe helyeződve, és nincs más számukra, csak az egymás iránt érzett elképesztő mély szeretet, amelyet nagyon sokan ilyen mértékben nem tapasztalnak meg egyes családokban, és most nem a testvérszerelemre gondolok. Szinte a túlélési ösztönből kovácsolódik az az összetartozás, ami jellemző erre a kis csapatra, az az elfogadás és önfeladás, amit egymás iránt képesek tanúsítani. A normális, átlagos tini életnek még a szeletébe is alig van lehetősége ennek a két fiatalnak belekóstolni, és nagyon fájó belegondolni, hogy hányan lehetnek még ezzel így a világban. Az, hogy Maya és Lochan közt szerelem szövődik, a körülményeket figyelembe véve nem olyan meglepő, mert szinte csak egymáshoz képesek ennyire szorosan kötődni, és ahogy Maya meg is fogalmazza, természetes az, amit egymás iránt éreznek, nem is tudja elképzelni, hogyan lehetne másként. Ez persze még nem teszi helyessé vagy elfogadottá a kapcsolatukat, pusztán érthetővé. Újabb figyelmeztető arra, hogy mielőtt teljesen elítélnénk egy súlyosan megvetett devianciát, vessünk már egy pillantást arra is, hogyan és miből alakulhatott ki, mert nem feltétlenül valami agyi rendellenességről vagy elhajlásról van szó. Lehet, hogy egyszerűen csak a szeretetre való sóvárgásból fakad valami többség által megvetett dolog, ezért pedig senkit nem lehet elítélni, mert szeretetre mindenki éhezik, és ha csak egy út van, akkor bármi áron, de végigjárja azt az utat. Ez az emberi lét szépsége, és jelen esetben átka is. A két testvér nem bűnöző, nem gonosztevő, nem beteg, hanem egy keserédes szerelem áldozatai és kiváltságosai is egyben. Jöhet valaki egy rendes, átlagos családból, ahol majdnem mindent megkap és boldogság van, nem biztos, hogy egy ilyen érzelmi köteléket valaha is lehetősége lesz megtapasztalni, és a két főszereplő is megérdemli ezt a csodát, ami nekik – sokakkal együtt – a világot jelenti.

Már a könyv kezdetén elkezd gyűlni a feszültség a két testvér között, Suzuma pedig olyan természetességgel képes átadni a változásokat, amik végbemennek a két fiatalban, hogy az valami gyönyörű. Az írói stílusa egyszerűen profi (amihez természetesen egy tökéletes fordítás is szükséges), mesterien vezeti végig a történetet, folyamatosan sodorva az olvasót a végkifejlet felé, ami épp akkor érkezik el, amikor már azt hisszük, talán van remény a tetsvérpár számára, talán megvalósulhat az álmuk, és mindenki boldog lehet. Az élet azonban sajnos a legtöbb esetben nem így működik, és ahhoz, hogy ne egy habos-babos romantikus ábránd szülessen ebből a könyvből, Maya és Lochan sem tudja elkerülni kapcsolatuk szívfájdító következményeit. Nincs igazság, és van, hogy szeretteink boldogságáért a legkisebb rosszat kell választanunk.

Maya és Lochan szerelme összetörte a szívem, de szerencsére emellett képes volt megmutatni azt a csöppnyi boldogságot is, ami kijutott nekik, és amiért sokan azt mondják, megéri tűzbe menni érte, akkor is, ha borzasztó szenvedés az ára. Megmutatta, micsoda összetartozás alakulhat ki egy család tagjai között, mennyire erős tud lenni a testvéri szeretet (ismét nem a szerelem), és hogy a szeretet tényleg az egyik legnagyobb csoda a világon, amit meg kell becsülni.

Ez a könyv mindenkinek való, akkor is, ha irtózik a tabuktól, vagy mélyen megveti mindazt, amit általában az emberek megvetni szoktak, mert hihetetlen érzelmi töltettel és kegyetlen őszinteséggel mutatja meg, hogy miről vagyunk hajlamosak megfeledkezni: nem egy esetben a címkék mögött is emberek vannak érző szívvel, nem pedig lelketlen tárgyak vagy szörnyetegek. Hangot ad azoknak, akiket elnémítanak a paragrafusok és a bélyegek, azaz a társadalom nagy része.

Értékelés: 5/5

Ha tetszett a bejegyzés: iratkozz fel, kövess Facebookon,  Molyon vagy Instagramon. :) 

Megjegyzések

Megjegyzés küldése