Jason Matthews: A Kreml jelöltje

–
Sorozat: Vörös veréb (3.)
Műfaj: krimi, thriller, kémregény
Eredeti cím: The Kremlin's Candidate
Megjelenés éve: 2018
Kiadó: Agave Könyvek
Oldalszám: 480
Értékelése Molyon: 91%

A ​Vörös veréb-trilógia befejező része.

Az orosz kémelhárítás vezetője, Dominyika Jegorova ezredes több mint hét éve kémkedik a CIA-nak. Ha mindez nem lenne elég, titkos szerelmi viszonyt folytat tartótisztjével, Nate Nash-sel, amivel minden írott és íratlan szabályt megszegnek, halálos veszélybe sodorják egymást, mégsem képesek ellenállni a kísértésnek.

Mindeközben Washingtonban a nemrég beiktatott amerikai elnök új kormánytagokat választ maga mellé a kabinetjébe. Dominyika fülébe jut, hogy az orosz titkosszolgálat a saját vakondját készül egy magas rangú hírszerzői posztra ültetni. Ha a Kreml jelöltjét nevezik ki, az oroszok azonnal tudomást szereznek a CIA összes moszkvai ügynökének kilétéről, Dominyikát is beleértve.

Dominyika versenyfutásba kezd az idővel, és beleveti magát a Kreml falai között zajló intrikákba, hogy még több titkos információt szerezzen meg Putyin legbelső köreiből, és kiderítse, ki lehet az oroszok vakondja, mielőtt még túl késő lenne. Lélegzetelállítóan izgalmas, Bécstől Hongkongon és New Yorkon át Törökországig vezető akciósorozat veszi kezdetét, míg végül Vlagyimir Putyin egymilliárd dolláros fekete-tengeri palotájában érnek össze a szálak.

A veterán CIA-s Jason Matthews Vörös veréb-trilógiájának záró kötete lebilincselően szövevényes és nyugtalanítóan aktuális finálé, szalagcímeket idéző fordulatokkal. A Kreml jelöltje ízig-vérig 21. századi kémregény, mely méltó folytatása az Edgar-díjjal kitüntetett Vörös verébnek és Az árulás palotájának.

"Lévén, hogy a fény gyorsabban terjed, mint a hang, vannak, akik okosnak tűnnek, amíg ki nem nyitják a szájukat – folytatta Benford."

"(...) az oroszok a családtagjaiknak és a barátaiknak tartogatják a mosolyukat, mert csak egy hülye vigyorog ok nélkül."


Értékelésem:
Jason Matthews ismét hatalmasat alkotott ezzel az eszméletlenül pörgős és feszültégteli kémregénnyel, megspékelve rengeteg logikai csavarral és éles helyzettel bátor hőseinek életét. Vitathatatlan, hogy az amerikai szereplők és Dominyika is bőven belefér ebbe a kategóriába, hiszen életüket hajlandók áldozni hazájukért, azokért az emberekért, akiknek feje fölött nap mint nap világrengető döntések születnek, nem is sejtve, hogy hányszor hárul el egy-egy katasztrófa ismeretlen ügynökök munkálkodása által. Ez kérem nem egy gyengécske regény, ahol a főhös valamilyen szerencse okán mindig meglóg az éles helyzetekből, hősiesen megmenti a hazáját, és aztán a naplementében lobogó hajjal szerelme oldalán büszkén feszítve eltűnik valami helikopteren, ami a megérdemelt boldog élet felé repíti. Itt a kegyetlen valóságot ábrázolja az író, aki tökéletes kémhez illően nem fél feláldozni egyik-másik szereplője drága életét, csak azért, hogy megmentsen egy országot, vagy néhány kulcsfigurát, akiknek kiiktatása egyébként a kártyavár összeomlását jelentené – nem beszélve a sok emberélet, vér és piszkos munka hiábavalóságáról. Ráadásul nem rest épp akkor elföldeni néhány tisztességes szereplőt, amikor az ember már a szívébe fogadta őket, és a veszteséget úgy éli át, mintha az valóban megtörtént volna. És valószínűleg tényleg megtörténik ez az életben, nem is egyszer.


Ahogy a veszteségek érik a fiatal Dominyikát, úgy válik egyre erősebbé és elhivatottabbá hazája védelmének érdekében. Nem fél kiállni magáért, megszorongatni néhány férfi nadrágját, titkos és precíz akciókat végrehajtani, hogy megmentsen mindent, ami fontos neki. Az emberek viszont hibáznak, vagy egyszerűen csak a sors szövi csúnyán a hálóját, így Dominyika sem tudja megtartani két markában a tenyerébe mert vizet, és előbb-utóbb szívet tépő döntési helyzetbe kerül: ami mikor máskor következne be, ha nem akkor, amikor azt hisszük, ismét sikerült felültetnie a halál orosz nagykövetét.


A megszokott színvonalhoz híven a szövegezést nem lehet egyszerűnek nevezni, a regény folyamán végig információk százaival teletűzdelt mondatokat olvashatunk, hasonlóan az előző két rész stílusához. De Matthews szerencsére ugyanúgy mesteri tálalója a szavaknak, ahogy az ételeknek is, így az alkalmazkodás után ez nem jelenthet gondot. Az író ezúttal is érdekes helyszíneken látja vendégül az olvasót, a pörgés közepette egy kis nyugalmat, valamint egzotikus ételeket és italokat kínálva kísérőül. A vacsora végeztével pedig nem tartja vissza a recepteket a vendégtől, ahogy nem fukarkodik elárulni néhány kémelhárítással kapcsolatos titkot sem az étkezés során. Természetesen minden mögött ott van az, hogyha borzasztó nagy dolgokról rántaná le a leplet, a könyvei sem jelenhettek volna meg, tehát azért nem kell minden szavát készpénznek venni. Biztosan rengeteg dezinformacijával van tele mind a három regénye, de az alap háttértudáshoz tökéletes felvilágosításul szolgálnak. Akit érdekel (főleg) az amerikai és az orosz kémek stílusa, valamint Putyin személye, annak felettébb hasznos olvasmányul szolgálhat ez a sorozat. De aki szereti a különleges ételeket és a nem hétköznapi szoros helyzeteket, ugyanígy jól jár vele.

Értékelés: 5/5

Olvasd el a sorozat további részeinek értékelését itt.

Ha tetszett a bejegyzés: iratkozz fel, kövess Facebookon,  Molyon vagy Instagramon. :) 

Megjegyzések

Megjegyzés küldése