Műfaj: romantikus, ifjúsági, regény
Eredeti cím: The Wrong Side of Kai
Megjelenés éve: 2020
Kiadó: GABO
Kiadó: GABO
Oldalszám: 304
Értékelése Molyon: Az alacsony olvasottság miatt még nincs %-os értékelés
A tizenhét éves Vanessa nem hisz a kapcsolatokban – nem akarja összetört szívvel végezni, mint az apja. Így hát, amikor legutóbbi nem-pasija, Harrison Boyd elhívja egy hétvégére a haverjaival és az ő barátnőikkel, világos számára, hogy itt a kaland vége. Másnap kikerül a netre egy videó, amelyen Vanessa hiányos öltözékben Harrisonnal szórakozik, és a lány életén úrrá lesz a káosz.
A barátokból hirtelen ellenségek lesznek, mindenki elítéli Vanessát, ő pedig ki akarja egyenlíteni a számlát. Kai Washington, a rivális iskola focicsapatának tagja, aki most jött át Vanessa iskolájába, szintén bosszút esküdött Harrison ellen. Ők ketten szuper csapatot alkotnak. A bűntársak kiszúrják Harrison kocsiján a kerekeket, feltörik a mobilját, és belopóznak a szülei házának pincéjébe is. De amikor Vanessa Harrison módszerével vág vissza a fiúnak, meglepetés éri: nem tölti el az az elégedettség, amelyre számított.
Vanessa Kaiben társára akadt. Egyre több időt töltenek együtt, újabb és újabb terveket eszelnek ki Harrison tönkretételére, és Vanessa azon kapja magát, hogy nem vigyáz eléggé az érzéseire.
"Furán működik az élet. Megeshet, hogy jóban vagyunk a döntéseinkkel, akár még elégedettek is vagyunk, de a külvilág egyetlen átgondolatlan pillanatot olyan szörnyűségnek tud beállítani, hogy kénytelenek vagyunk megbánni."
"– Nem hiszek a kapcsolatokban.– Nem hiszel a kapcsolatokban? – visszhangozza a szavaimat hitetlenkedve.
– Nem, mert vagy így vagy úgy, de a végén mindig megsérül valaki. Az ember szíve mindig összetörik. Vagy szakítás a vége, vagy egyikünk meghal (…)."
Értékelésem:
Nem fogok hazudni, Vanessa és Kai karaktere a kezdetekben nem igazán váltotta ki a szimpátiámat. Vanessa egy karakán 17 éves lány, aki tudja, mit akar, nem fél kiállni magáért, de jellemző rá a tizenévesek meggondolatlansága és naivitása. Amikor két hónap járás után egy görbe estén ágyba bújik a fiújával, természetesnek és szexinek gondolja, hogy a srác videót készít róla, ahogy megmutatja bájait. Nem részeg, nem ivott töménytelen mennyiséget, szinte teljesen tiszta gondolatai vannak az esemény során, de mégsem jut eszébe, hogy hoppá, ezt azért nem kéne. Ezért nem is lehet hibáztatni, mindenki követ el meggondolatlanságot. Amiért ellenszenvet váltott ki belőlem, az a műköröm és műszempilla fontosságának hangsúlyozása – miszerint egy lány akkor csinos, ha ezeket magára dobja, és Vanessa még pár hónap után is képes otthagyni az állását főnöke körmére tett megjegyzései miatt – ez a könyv végén esik meg. Nincs probléma azzal, ha valaki szép és kívánatos szeretne lenni, és ezért úgymond él ilyen „kiegészítőkkel”, de kicsit túlzott volt ennek a kiemelése. A másik dolog vele kapcsolatban, hogy elveszítette az édesanyját, és ezzel egyidőben majdnem az édesapját is, ugyanis a feldolgozatlan gyász miatt a férfi furcsa módszert használ lányai nevelésének kérdésében: nem foglalkozik velük. Ó, a verandára hánytál? Részegen jöttél haza? Egy szál semmiben mész bulizni? Semmi baj kislányom. A lány csalódott érzései édesapja viselkedése iránt abszolút érthetőek és logikusak, de 50 oldalon át tartó töménytelen siránkozás után – ahol halmozódnak az olyan klisés mondatok, mint „az ő szülei legalább élnek”, és a „mit nem adnék egy szobafogságért, mert akkor legalább figyel rám” – kezdtem magam Leiner Laura Iskolák versenye sorozatában érezni, ahol ugyanezt zúdítja fél könyveken át az írónő az ember nyakába. Nem is beszélve arról, hogy helyet kap egy rövid litánia a közösségi médiahasználatról és arról, hogy jaj de hülye voltam, most már utólag látom….
Következik Kai, akivel jellemét tekintve semmi probléma nincsen. Cuki és aranyos srác, akiben munkálkodik a Harrison (Vanessa exe) iránt érzett harag, személyes okokból kifolyólag – amit nem lövök le, de semmi meglepetés nincs e titokban. Lehet, hogy én vagyok ennyire népszerűség-ellenes, de mi értelme van menőségből kiborotválni valakinek a szemöldökét? Maskame így akarta vonzóvá tenni a karaktert? A 12 évesek körében lehet, hogy beválik, de nálam ez akkora botlás volt, hogy csak na – bár ez inkább személyes vélemény, jogom nagyon nincsen kritizálni. És egyébként tényleg ennyi gondom volt a sráccal, ezt leszámítva oda meg vissza lehet érte lenni. Segítőkész, türelmes, megértő, de ott rejtőzik benne a rosszfiú, akit nem fél szabadjára engedni.
A stílus a kezdeti szemforgatások ellenére mégis visz magával, az események gördülékenyek, a párbeszédek a megfelelő ritmus felvételével biztosítják a lapok gyors fogyását. Emellett a Kai sötét oldala nem feltétlenül egyszerű romantikus regény: az iskolai zaklatás kiemelt figyelmet kap benne, a történet fő alapköve. Nem titok az sem, hogy a főszereplő, Vanessa Kaijal szövetkezve bosszút esküszik az exe ellen, amivel nem marad el gonoszság tekintetében a fiú mögött. A „nem én kezdtem” ugyebár nem mentség. A csínytevések fokozásával sajnos a könyv éppen csak egy lehelettel kerüli el azt az üzenetet, hogy állj bosszút a bántalmazóidon, mégpedig úgy, hogy te is azzá válsz. Így semmiképp sem adnám 12-13 éves gyerek kezébe ezt az olvasmányt, de egy értelmes, felelősségteljesebb 15-16 éves már átlát ezeken a dolgokon, így ezen korosztály számára az izgalmas romantikus oldalát mutathatja ez a mű.
Vanessa karaktere is elmélyül, ahogy halad előre a történet – vagy ahogy az ember megszokja a személyiségét, és betekintést nyer megtört lelkivilágába is, hogy valójában mi játszódik le benne. Az, hogy rossz döntéséből kifolyólag kibillen a lába alól a talaj, és szembesül még saját helytelenül kezelt gyászával is, más megvilágításba helyezi számára a dolgokat. Ő végsősoron csak egy fiatal lány, aki elveszítette az anyukáját, aztán egy ballépésnek köszönhetően a barátait is, támasz nélkül pedig nem csoda, hogy helytelenül kezd bele a problémák megoldásába.
Kai és Vanessa kapcsolata nincs túlbonyolítva, ahogy maga a könyv sem, és ez így van jól. Mindketten kissé sérültek, próbálnak talpraálllni, és nem csak a Harrison elleni hadjáratban szolgálnak egymás segítségére, hanem az érzelmi gyógyulás útján is.
Az alapvető klisés és kiszámítható elemek mellett a stílus és a kedvelhető mellékszereplők közbenjárásával élvezhető olvasmány, főleg a 15-16 éves – és a kicsivel idősebb – korosztály számára. Azonban ennél fiatalabbaknak nem ajánlom, a(z) (nem túlságosan, de azért) erőszakos jelenetek miatt.
Értékelés: 5/3,5
Ha tetszett a bejegyzés: iratkozz fel, kövess Facebookon, Molyon vagy Instagramon. :)
Ha tetszett a bejegyzés: iratkozz fel, kövess Facebookon, Molyon vagy Instagramon. :)
További bejegyzések, értékelések:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése