Hugh Howey: Kivetve

–
Sorozat: A Siló (3.) 
Műfaj: disztópia, sci-fi, regény
Eredeti cím: Casting Off
Megjelenés éve: 2013
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 134
Értékelése Molyon: 91%

A siló újonnan felesketett seriffjének, Juliette-nek bőséggel akad tennivalója, őt azonban elődje, Holston hivatalosan már lezárt ügye izgatja: mi vitte rá a férfit arra, hogy három évvel felesége halála után önként eldobja magától az életet?
És ott van a nyilvánvalóan gyilkosság áldozatává vált Jahns ügye is, amiben hiába tudja ki a tettes, nemhogy bizonyítékot nem talál, de ellentámadásnak van kitéve.
Munkája során segítséget kér és kap egy fiatal technikustól, aki rejtélyes betű- és számsorokat bányász ki a halott seriff számítógépéből, és Juliette nem is sejti, mekkora veszedelembe sodorta ezzel munkatársát.
A silóban életre kelő lidércnyomás azt sejteti: semmi nem az, aminek látszik…

"Miféle isten készítene odalenn annyi követ, odafenn meg annyi levegőt, közibük meg csak egy ócska silót?"

Értékelés: 
Ebben a könyvben van minden, ami az előző részből hiányzott. Nem mondanám, hogy ömlik az információ és halmozódik a bonyodalom, de végre történik valami. A Silóban élő emberek némelyike elkezd kételkedni, kutatni, gondolkodni, és megosztani másokkal az újonnan szerzett életveszélyes tudást. Jules-szal együtt mi is több dolgot kideríthetünk a Siló világáról és rég elásottnak hitt titkairól, ami löketet ad az események beindulásának. Kíváncsi természete miatt ismerősei segítéségével megdöbbentő információkat ás elő az igazságról, elkerülhetetlenül haladva az ezért kijáró büntetés felé, ami szintén meglepő fordulattal kecsegtet.

Viszont elég sok ember hal meg, és ez már kezd kicsit nyomasztóvá válni. Valahogy túl egyszerű ez a megoldás, hogy aki a hatalom szemében kihágást követ el, már búcsúzhat is el az életétől, és ráadásul még ki sem derül, hogy valójában mi folyik a háttérben. Várhatóan a későbbiekben majd valahogy igen, de az, akiben felmerül a külvilág gondolata, már mehet is takarítani, aki meg halomra öldösi az embereket, vígan elvan. Csodálkozom, hogy ebben a világban a gondolatrendőrség (Orwell: 1984) még nem létezik, és nem törölték ki a szótárakból az odakint, csillag és felhő szavakat. Ezen dolgok miatt is sötét és depressziós a könyv hangulata. Ahol a remény megmutatja magát, ott a következő pillanatban már szinte el is tűnik, nem hagyva maga után mást, csak holttesteket és haragot.

Még mindig úgy gondolom, hogy párhuzamosan több szemszögből elmesélve ez a történet többet is tudna adni. Így, szétdarabolva és lassan felépítve sem rossz, viszont az összeszedetlenség és kuszaság hatását kelti, pedig közben tényleg érdekes képet mutat arról, hogy is működik a hatalom és a társadalom viszonya, még ha leegyszerűsítve is. Ráadásul most nem kevés izgalmat is nyújt, feszültséget kelt, közelítve ahhoz a ponthoz, ahol a várt robbanás majd bekövetkezik, ösztönözve az olvasás folytatására.

Értékelés: 5/5

Olvasd el a sorozat további részeinek értékelését itt.

Ha tetszett a bejegyzés: iratkozz fel, kövess Facebookon,  Molyon vagy Instagramon. :) 

Megjegyzések

Megjegyzés küldése