Alice Broadway: Spark (angol)

–
Sorozat: Ink-trilógia (2.)
Műfaj: disztópia, fantasy, ifjúsági, regény
Megjelenés éve: 2018
Kiadó: Scholastic
Oldalszám: 344
Értékelése Molyon: Az alacsony számú olvasások miatt még nincs %-os értékelés a könyvről. 

Leora is reeling: questioning everything she has ever known about her family and herself.

As half-Marked and half-Blank, can she ever wholly belong in either fractured community? Mayor Longsight wants to use her as a weapon: to infiltrate Featherstone, home of the Blanks, and deliver them to him for obliteration. Leora longs for answers about her mysterious birth mother, and Featherstone may reveal them.

But will she find solace and safety there or a viper's nest of suspicion and secrets?

Értékelésem:

„…stories are just stories and what they mean depends on the teller.”

A könyvből származó idézet pontosan tükrözi a történet mondanivalóját. Leora az érme másik oldalára kerül: lehetősége adódik megismerni a blankek szemszögét is, azokét az emberekét, akik nem viselik bőrükön minden addigi tettük lenyomatát, hanem egy egészen más, mégis sok tekintetben hasonló kultúra szokásait követik. Egyértelmű, hogy a tetoválásokkal kapcsolatos nézetek elkendőznek rengeteg más problémát és érdekellentétet, már csak egy megkülönböztető jegy, ami alapján eldönthető, ki ellenség és ki barát. A sok nyomor és kín, amit a két eltérő életmódú társadalom okozott egymásnak a harag és a gyűlölet igazi forrása, nem pedig az eltérő szokások és gondolkodásmódok.

A blankek történetei és hagyományai is gyönyörűen kidolgozottak, így a háttér egyáltalán nem okozott csalódást, ahogy az előző részben a markedek életének alapkövei sem. A cselekmény izgalmas, annak ellenére, hogy nem olyan sodró lendületű és fordulatos, mint az első részben, de ez egyáltalán nem megy az élvezhetőség rovására. Leora személyisége első bemutatkozása óta rengeteget fejlődött, ő az a személy, akinek születése körülményei miatt a legszélesebb rálátása lehet a dolgokra. Ő az, aki nem csak az egyik oldal történetét meséli el, hanem bemutatja azt is, hogy azok, akik eddig nem juthattak szóhoz, hogyan vélekednek egymásról és a világról. Ő a mesélő, aki bár nem teljesen érintetlenül, de tárgyilagosan be tudja mutatni a történéseket, az olvasó dolga pedig az, hogy ítélkezés nélkül hallgassa őt, és figyeljen minden szavára.

Ennek a trilógiának jóval több mondanivalója van, mint ahogy azt először sejteni lehet. Lényeges dolgokra világít rá nemcsak a(z) (átvitt értelmű)  rasszizmussal, de az emberek természetével kapcsolatban is. Kritikát fogalmaz meg a múltban leragadt, erőszakos, gyűlöletkeltő és hataloméhes társainkról, bosszúszomjas tetteik következményeiről. Emlékeztet rá, hogy soha nem szabad csak egy oldalról, egy nézőpontból megítélni az eseményeket, az embereket és indokaikat, hanem teljes egészében meg kell ismernünk őket, hogy láthassuk: nem is különböznek tőlünk annyira. A Spark sem csak egy egyszerű disztópia vagy fantasy, ahogy az Ink sem volt az, hanem komoly társadalomkritika és félelmetesen éles tükör azokról a szörnyekről, akik kreált indokokkal kíméletlenül harcolnak egymással, józan észt és empátiát félretéve. Gondolkodásra késztet arról, hogy valójában mennyire számít a nevelés, hogy a kialakult nézeteink milyen mélyen gyökerezhetnek, honnan hozzuk őket magunkkal. Mik valójában a saját gondolataink, és mik azok a vélemények, amiket a szüleink, vezetőink, bálványaink, vallásunk és társadalmunk együttes hatása ültetett belénk.

Értékelés: 5/5

Olvasd el a sorozat további részeinek értékelését itt.

Ha tetszett a bejegyzés: iratkozz fel, kövess Facebookon,  Molyon vagy Instagramon. :) 

Megjegyzések

Megjegyzés küldése