Alice Hoffman: Gyönyörű titkok múzeuma

–

Műfaj: romantikus regény
Eredeti cím: The Museum of Extraordinary Things
Megjelenés éve: 2015
Kiadó: Maxim
Oldalszám: 352
Értékelése Molyon: 78%

A történet New York-ban játszódik a huszadik század mozgalmas első két évtizedében. Két nagyon különböző ember szenvedélyes, feszültségekkel teli szerelmi története. Helyszín: Coney Island. Coralie Sardie a Gyönyörű titkok múzeuma nevű mutatványosház tulajdonosának lánya. A parti sétány melletti intézményben a lelkes közönség furcsa lényeket tekinthet meg. A kitűnő úszó Coralie apja „múzeumában” sellőként szerepel más furcsa lények, a Farkasember, a Pillangólány és a százéves teknős mellett. Egy éjjel Coralie megpillant egy nagyon helyes fiatalembert; a férfi a holdfényben fákat fotografál a Hudson folyó mentén.
A fotográfus Eddie Cohen; orosz emigráns, aki elhagyta közösségét és szabósegédi munkáját. Amikor Eddie a hírhedt Triangle gyár tűzesetét fényképezi, egy fiatal nő eltűnésének titokzatos ügyébe keveredik.

"Vajon az ember képes változtatni a sorsán, és saját döntéseket hozni a következő lépéseiről? Talán úgy van, ahogy egykor Hochman mondta nekem: hogy az embernek sok élete van. Minden nap azt az utat választjuk, amit korábbi cselekedeteink kijelölnek."

Értékelésem:
Úgy érzem, ebből a történetből sokkal többet ki lehetett volna hozni, mint amit valójában nyújtani tud. Valamit nagyon szeretne közölni, de a valós tartalom, mint valami ritka halfajta csak a víz alatt látható, és a horgász szerepében lévő olvasónak hosszú órákon át kell próbálkoznia, hogy egyáltalán megpillantsa azt, amit keres: a mondanivalót; kifogni meg szinte végképp lehetetlen.

A történelmi kor és helyszín az 1900-as évek New Yorkját mutatja be, ahol dúlnak a harcok a munkásosztály és a hatalom birtokosai között, akik tulajdonukként kezelik az alkalmazottaikat, sokszor kegyetlenebb bánásmódban részesítve őket, mint az állatokat. Megmutatkozik egy világ a világban: torzszülöttek és különleges külsejű emberek kénytelenek cirkuszi mutatvány(os)ként tengetni életüket, csakhogy megérjék a holnapot.

A regény komor hangulatával az elnyomottak életét mutatja be: a munkásokét, a nőkét, a gyerekekét, az állatokét, a furcsa teremtményekét és a természetét is. New York önmagát tarolja le, miközben a haladás szellemében megállíthatatlanul tör előre minden talpalatnyi zöld és fény felett átvéve a hatalmat.

Az elbeszélés stílusa távolságtartó, hiába nyerhetünk bepillantást az eseményekbe a két főszereplő szemén keresztül. A megfogalmazás szinte kifinomultan szépirodalmi, és a cselekmény is nagyon lassú folyású, ahogy az ennél a műfajnál lenni szokott, annak ellenére, hogy ezt a művet nem sorolják ebbe a kategoriába. Nem értettem, miért szükséges a két E/1 és az E/3 szemszög váltakozása, szinte teljesen felesleges, mert sok lényegi dolgot nem tud bemutatni egyik sem, amire a másik ne lenne képes. A szereplők fejébe bepillantást engedő dőlt szöveg a betűtípus miatt zavaró, nehéz megszokni.

Bár történnek szívfájdítóan igazságtalan események a könyv folyamán, az igazi izgalom az utolsó 50-70 oldalban bontakozik ki, előtte a szereplők komor és sanyarú életét, a társadalom kegyetlenségét ismerteti az írónő. Az utóbbi részen van a hangsúly, de a helyenként mélyenszántó gondolatokkal felruházott szavak és mondatok nem teszik meg a hatásukat, egyszerűen nem jön át egészében, aminek át kéne. És nem csak itt, a végén sem – mikor hirtelen minden fellázad és tiltakozik az élet igazságtalansága ellen –, még akkor sem sikerül elég hatásosra a szemléltetés. Valami nagyon hiányzik ebből a könyvből. Olyan, mintha az írónőnek túl nagy falat lett volna, és nem lett volna eszköze arra, hogy közvetítse a mondandóját. A „varázsvilágot”, a szeretet erejét, a történelmi kort és a politikai helyzetképet kegyetlenül őszintén, de fantasztikusan vázolja fel, a történetből viszont hiányzik az, amire oly nagy buzgalommal akarja felhívni a figyelmet: az élet.

Értékelés: 5/3

Ha tetszett a bejegyzés: iratkozz fel, kövess Facebookon,  Molyon vagy Instagramon. :) 

Megjegyzések

Megjegyzés küldése