Peter Marshall: Tombol a hold

Műfaj: regény
Eredeti cím: The Raging Moon
Eredeti megjelenés éve: 1964
Kiadó: Európa (első kiadás: 1967), Kriterion (1975), Magyar Könyvklub (2000), Könyvmolyképző (2008)
Oldalszám: 192 - 304
Értékelés Molyon: 85% 

A jó házból való úrilány és az írói ambíciókat dédelgető melósfiú jó eséllyel soha nem találkozott volna egymással, ha ugyanaz a váratlan tragédia nem töri szilánkokra álmaikat. Párhuzamos pályán futó életük kicsivel a végtelen előtt, egy intézetben keresztezi egymásét. Bruce és Anetté egymásba szeretnek, és mindenkivel dacolva eljegyzik egymást – a tolószékben… Szerelmükkel nem csupán felrúgnak minden társadalmi konvenciót, hanem harcot indítanak az élet teljességéhez való jogukért is. Harcuk dühödt, indulatos és elkeseredett. Nem csupán egy fiatalkori lázadás története, hanem mélységesen emberi hitvallás a másság elfogadásáért.

"- [...] Én talán már nem is ezen a világon élek? - Persze, hogy ezen a világon élsz - válaszolja Mrs. Perel. - De épp elég, amin te magad átmentél, hogy ne vedd a nyakadba mások baját. - Ha az ember búsulni kezd a világ boldogtalanságán - mondja az orvos -, nem lehet boldog. -Tehát ahhoz, hogy boldog lehessek, csukjam be szemem-fülem? Talán épp ez a világ baja, hogy túl sok a vak, túl sok a süket. -Te még nagyon fiatal vagy - válaszol Perel doktor. - Majd ha olyan idős leszel, mint én, rájössz, hogy emberi életünknek föltétele valamilyen téren egy bizonyos mértékű boldogtalanság."

Értékelésem:
Valós tükör az életről, arról, hogy mennyire megrémíti az embereket az, ha látsz és gondolkodsz egy olyan világban. ahol az a jó, ha beállsz a sorba és behódolsz.
A két főszereplő nem csak testileg „nyomorék”, de gondolataikban is eltérnek a többségi társadalomtól, mert mindketten mernek kérdezni, megtámadni és kételkedni, szembe menni azzal, ami egyetemesen elfogadott és keresni önmagukat, aztán kiállni azért, amit odabent találnak a lelkükben.
Nagyon szépen kirajzolódott a műben, hogy mind elméleti síkon, mind fizikai síkon is megbotránkoztatjuk a többséget azzal, ha merünk mások lenni. Sőt, továbbmegy, még el is fogadjuk, hogy mások vagyunk, hát az meg aztán majdhogynem a Sátántól való, hogy merészeljük!?
Nagyon sok értelmes gondolat van a könyvben, merész kérdéseket feszeget, vitázik a világgal. Megmutatja, mi a jó abban, ha nem vagy vak, de azt is, hogy miért választják oly sokan a vakságot, a boldog tudatlanságot (a hitet).
A szerelmi szál gyönyörű, pajzsként szolgál és társként a harcban, ami megvéd és támogat. A vége tragikus és nagyon életízű, szerintem egyáltalán nem klisés. A lázadás végén a megtörtség, a beletörődés, a fájdalmas megadás – méltó lezárás.
Egyes részeknél elég ideges lettem (főleg, ahol az a duma volt, hogy az idősebb embernek mindig igaza van, a fiatal meg mindig téved), de pont ezért volt jó, mert ennyire heves érzelmeket tudott kiváltani, és megmozgatni egy csomó gondolatot a fejemben. Imádtam minden szavát.

Értékelés: 5/5

Ha tetszett a bejegyzés: iratkozz fel, kövess Facebookon,  Molyon vagy Instagramon. :) 

Megjegyzések