On Sai: Calderon, avagy hullajelölt kerestetik

–
Sorozat: Calderon (1.)
Műfaj: fantasy, sci-fi, regény
Megjelenés éve: 2012
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 288
Értékelés Molyon: 91%

Calderon ​kapitány nem mindennapi férfi. Egy jóképű, ifjú főnemes, aki eldobta a rangját egy lányért. Csakhogy a lány meghalt, így Calderon öngyilkos akar lenni. Úriember nem temetkezik hitelbe. Calderon másodkapitányi állást szeretne egy űrhajón, hogy egy kényelmes urnára gyűjtsön, de döbbenetére a kapitányi munkakört kapja meg. Vajon miért sóz rá a Flotta egy hatalmas űrcirkálót, amit nem tud vezetni? Milyen Játszma folyik körülötte? Mit kavarnak a nemesek a háttérben? És mit kezdjen Tainával, a csinos japán kadétlánnyal, akiből árad a narancsillat? És aki a parfüm per légköbméter arányt is képes kivizsgálásra felterjeszteni? Taina szamuráj családok leszármazottja, és ugyanúgy űzi a Játékot, vagyis más manipulálását, mint Calderon. Bármit megtenne, hogy az űrben maradhasson, hiszen odahaza nagyapja már férjet keres számára. A lány útmutatást kér az Ősanyáktól, de a jóskövek veszélyre és halálra figyelmeztetik. Mire rájönnek, mi folyik a háttérben, csak önmagukra számíthatnak, és a kettejük között kialakult érzékeny kötelékre. Vajon elég jó játékosok, hogy szavak nélkül is megértsék egymást? És Taina elég ügyes ahhoz, hogy a kapitányt rávegye a túlélésre?

"Egy nő sosem a létével csábít, hanem a férfiban keltett hiánnyal, azzal az őrületes testi és lelki szomjúsággal, amely a másikban támad."

Értékelésem:
Nekem ez nagyon nem jött be, nem tehetek róla.
A világ, amelyben a történet játszódik, még jó is lehetne, de nem tudni konkrétan semmit, csak annyit, hogy vannak bolygók, nemesi családok, és hihetetlenül fontos a hierarchia. Mintha valami töredékes mozaikot néznék, aminek a fele hiányzik. Kíváncsi lettem volna egy kicsivel többre, még elfért volna pár oldal, ami bemutatja, pontosan milyen hátteret is képzeljek el a cselekmény mögé.
Na igen, a cselekmény izgalmas volt, egy percig nem unatkoztam, amíg olvastam, minden pillanatban történt valami, bár maguk a párbeszédek helyenként untattak. Tudom, hogy a Játék működésére akartak rávilágítani, arra, hogy micsoda szócsaták mennek itt, de nekem valahogy nem jött át. A cél tiszta, az eredmény tiszta, de a folyamat nem meggyőző.
A főszereplő, Calderon személye úgy idegesített, mint az éjjeli szúnyog, ami csak megtalálja az utat a fülemhez, de 100%, hogy még másnap reggel sem akadok rá, és nem tudom lecsapni. Tudom, mi volt a cél, hogy milyen embernek kellene Calderont látnom, de nem érzem, hogy olyan nagyon felülemelkedett volna a gőgjén, a neveltetésén. Túlzottan tökéletesre akart sikeredni ez a karakter, és tényleg van benne több is, egy kis plusz, de nem elég. Cselekszik, de a gondolatai mélyére igazán nem lehet belátni, főleg, hogy néha nem gondolkodik, hagyja, hogy a tettei vezessék, és pusztán a vak szerencse miatt győz, nem azért, mert olyan nagy Játékos. Ugyanez igaz Tives-re is, szinte semmit nem tudni róla sem. Sokkal jobban meg tudtam volna kedvelni mindkettejüket, ha mégjobban beleláthattam volna a lelkükbe. Taina-nál konkrétan azt éreztem, hogy a lánynak csak a végére lett személyisége, előtte nem is volt semmi, a makacsságot kivéve, bár egy fokkal még mindig jobb Calderonnál.
Meg mi ez a szerelem? Calderon azon gondolkozik, hogy szerelmes, mikor ő sem ismeri a lányt, csak erősen vonzódik hozzá, közben meg afelé a nő iránt megkérdőjelezi az érzéseit, akiért elhagyta a rangját?
Világos, mi történik a könyvben, de a háttérleírások nagyon kellenének ahhoz, hogy érteni lehessen pár dolgot, mert sok helyen csak a felszínt látjuk, viszont nem érezni, hogy valami forrongana a mélyben. Elnagyolt, elhanyagolt a világkép, ahogy így a szereplők személyisége is.
Nem tudom, elolvassam-e ezzel a rossz szájízzel a második részt. Igaz, hogy izgalmas volt, és élveztem a történéseket, de ezzel egy időben azt is kívántam, hogy legyek már túl rajta. Nem volt meg az az olyan-jó-ez-a-könyv-hogy-leteszem-egy-kicsit-csakhogy-még-benne-maradhassak érzés. Azért tettem le sokszor, mert ki nem álltam Calderont. Persze, a humora jó, az oké, de nem mentette meg a szememben a könyvet.
Jó lenne, de olyan elvesztegetett történetnek érzem, annyi mindent ki lehetett volna belőle hozni egy kicsit részletesebb fantáziával. Ha egyszer elolvasom a második részt (megvan egyébként az is, szóval már az első lépést megtettem), remélem abban nem fogok csalódni. Ez a baj a nagyon jóra értékelt könyvekkel, hogy aztán ha nem jön be, mélyebb a csalódás, mert túl sokat vársz. Monjduk ekkorát még nem csalódtam, szerintem ez is sokat elmond.

Értékelés: 5/2

Ha tetszett a bejegyzés: iratkozz fel, kövess Facebookon,  Molyon vagy Instagramon. :) 

Megjegyzések

Megjegyzés küldése