Műfaj: fantasy, krimi, regény
Megjelenés éve: 2014
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 408
Értékelés Molyon: 83%
A Bugyor a pesti éjszakai élet ismert helye. A fekete falakon Lugosi Béla-poszterek lógnak, a koktéllapon baljós nevű italokból rendelhetsz.
„Vámpírok pedig nincsenek” – állítják a kocsmában dolgozók, mindez csak vendégcsalogató ötlet.
Ám a pult mögött igazi vámpír áll.
A jóképű, fekete humortat toló vérszívó épp a Jenő nevet viseli, és évszázadok óta a be nem avatkozásban hisz.
Csakhogy a kocsma előtt találnak egy hullát, és ő is gyanúsítottá válik.
Kénytelen cselekedni, és nyomozásba kezd, vajon ki zavarta meg a semmittevésben.
Elindul az izgalmas kaland, amit hullák, titkok és szenvedélyes légyottok szegélyeznek.
Ki a gyilkos? Ki az igazi barát? És mi van, ha a történelem lengőajtóként orrba vág?
"És te, tudatlan tagja az élők világának, aki a nap alatt örvendezel a boldog, rövid kis életednek, nem is sejted, hogy bármikor, ha fent van a telihold, ha vér szagát érzem, vagy ha éppen csak úgy akarom, én vagyok az a sárgán világító szemű, falfehér szörnyeteg is, aki a hátad mögé lopakodik. Csak azt az apró zörejt hallod még, amint a szemfogam előugrik, aztán már ott is vagyok a torkodon.
Berezeltél? Úgy kell neked, miért nézel annyi vámpírfilmet."
Értékelésem:
A könyv hangulata a főszereplő hangulatával együtt kicsit sötét, de mégis helyet kap benne egy kis szívmelengető fény.
Az alaptörténet nem túl összetett, inkább azt a célt szolgálja, hogy bemutassa, milyen lehet valójában a vámpírok élete, bár azért végig fúrta az oldalamat a kíváncsiság, hogy mi sül ki ebből. Különösen tetszett, hogy nem egy tipikus vámpír sztorival nézünk szembe, ahol a főszereplő nem egy 16-17 éves felelőtlen tini, hanem egy érett felnőtt, aki nehezen küzd meg az érzéseivel – vagy azok hiányaival. Jó végre olyat olvasni, ami rávilágít arra, hogy azért az eredeti vámpírlegendákban nem olyan élvezetes halhatatlannak lenni. Itt a kegyeteln életet látjuk, ahol bizony szembe kell nézni azzal, hogy egy idő után az ember a saját gyereke nevére sem emlékszik, ha túl sok ideje él már halhatatlanként. Szóval sok helyen arcul csap a hatásvadász olvadozás helyett.
Nagyon tetszettek a dilemmák, amiket feszegetett benne a kissé paranoid (éppen) Jenő, ahogyan néha elgondolkozott az életen, vagy az akármilyén. A többi vámpírt, Lakatosék családját nagyon csíptem, ők a kis napfény, az egyedüllétben a kis remény, hogy talán mégsem vagy annyira egyedül még úgy sem, hogy kőszikla vagy, amin alig fog az idő. A lakásuk hangulata is annyira átjött, hogy most, hogy végeztem a könyvvel, szó szerint hiányzik.
Viszont számomra volt néhány vakfolt, főleg, hogy sok dolgot csak utalásokból, elejtett mondatokból tudhattunk meg, Jenő még az olvasóval is bizalmatlan volt. Néhány dolgot vagy nem magyarázott meg, vagy csak részlegesen,főleg olyanokat, amik a vámpírléthez kapcsolódnak. Ezért is, meg a megkedvelt Lakatosék miatt is olvasnám tovább a történetet, ha esetleg lenne belőle folytatás, mert úgy érzem, ez egy szelet a nagy egészből, és még annyi minden van mögötte.
További bejegyzések, értékelések:
. :)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése