Sorozat: Véletlen (2.)
Műfaj: erotikus, romantikus regény
Eredeti cím: The Redemption of Callie & Kayden
Megjelenés éve: 2015
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 366
Értékelése Molyon: 87%
A sötét titok, amit Kayden hosszú évek óta rejtegetett, végül napvilágra került. Ám ami még ennél is rosszabb, hogy a fiút súlyos testi sértéssel vádolják. Egyedül az óvhatná meg a becsületét, ha Callie elárulná az igazat – Kayden viszont soha nem kérné ezt tőle. Inkább hajlandó megtenni bármit, hogy megvédje őt… még akkor is, ha emiatt le kell mondania az egyetlen lányról, akit valaha szeretett.
Callie tudja, hogy Kaydenen ismét eluralkodnak a démonai, és kétségbeesetten szeretné megmenteni. Ám ez azt jelenti, hogy szembe kell néznie legsúlyosabb félelmével, és el kell árulnia legfájdalmasabb titkait. A csönd megtörésének puszta gondolata is rémisztő – de nem annyira, mint annak gondolata, hogy örökre elveszítheti Kaydent.
A szíve mélyén Callie tudja, hogy eljött az idő: neki és Kaydennek el kell felejteniük a múlt fájdalmát. Barátai, Seth és Luke segítségével Callie tervet sző, hogy megmutassa Kaydennek, milyen életük lehetne együtt. De vajon meg tudja győzni, hogy új életet kezdjenek… vagy már késő?
"A múltat nem lehet elfelejteni. Csak túl lehet lépni rajta. Hátra lehet hagyni. Hogy az lehess, akinek eleve lenned kéne, nem pedig az, akinek a történtek miatt érzed magad."
Értékelésem:
Nekem ez a rész annyira nem jött be, mint az előző. Az első izgalmas volt, zajlottak az események, és azt vártam, hogy a lendület majd itt is sodor magával, de csalódnom kellett. Túl sok volt a depresszió, még a körülmények ellenére is. Nem éreztem, hogy Callie és Kayden kapcsolata annyira nagyon szárnyalna, mintha pengeélen táncoltak volta, és sokáig tartott a se veled – se nélküled kapcsolat feeling. Kayden hol közeledett Callie-hez, hol nem, mintha maga se tudta volna, mit akar.
Itt mostmár Callie volt az erősebb fél, és ő rángatta ki Kaydent a poklából, sokkal inkább, mint ahogy a lánynak kellett volna ezúttal segíteni, és az tetszett, hogy felismerte, néha csak arra van szüksége az embernek, hogy ne hagyja el sorban mindenki, hogy valaki maradjon.
A végén a sok jó dolog, az, hogy együtt erősen végigcsinálják a dolgokat és szembenéznek a múlttal, számomra nem tudta eltüntetni a gyötrődést, ami szó szerint végigkísérte több, mint a könyv felét. Akármi történt, minden egyes kis rezdülés a külvilágból mind a két főszereplőben eszméletlen összeomlást és mélypontot okozott. Úgy éreztem, hogy egy hullámvasúton ülök, és komolyan csodálkoztam, hogy egyikük sem nyírta ki magát. Annyi volt a depresszió, hogy néha alig volt kedvem olvasni, mert átvettem a könyv hangulatát. Ha itt is alkalmazta volna az irónő azokat a kis dolgokat, amik miatt az első könyvben kicsit háttérbe tudott kerülni a fájdalom, ha láthattam volna az élet és a fiatalság kis szikráit, akkor talán jobban élveztem volna. De ha az egyikük kicsit is boldog volt egy röpke pillanatig, a másik eléggé elrontotta a saját fájdalmában való fetrengésben. Ha nincs Seth, gyakorlatilag senki nincs, aki egy kicsit is tudna élni ebben a könyvben. Tudom, hogy kemény dolgok történtek mindenkivel, de ha ennyire túl van analizálva, legyen már meg az egyensúly, ahogy tényleg megvolt az első részben is.
A lezárásban éreztem egyedül azt, hogy akkor mostmár jöjjenek a jó dolgok, oldódjon meg simán minden, és ne legyen végre a drága szerelmespárnak semmi baja, gördüljön el minden akadály az útból. Ide jött egybe zúdítva a szerencse, a mindenkivel megbeszélünk mindent, a kibékülünk önmagunkkal, a „szeretlek”, és az összes csúnya gonosz embert nyelje el a föld – szó szerint. Itt meg ez volt túl sok, az életben egyszerűen ilyen nincs, hogy ilyen gyorsan fordul a kerék, de lehet, hogy csak én vagyok túl kritikus, sőt valószínű. Elvégre nem teljesne happy a vége, még vannak nyomok, amik alapján kiderül, hogy a szereplőkben továbbra is dúl a vihar.
Nem mondom, hogy nem tetszett, de érzem a mélyrepülést az első rész óta. Callie és Kayden túlzottan is meg lettek hempergetve a gyötrelemben, aztán ki lettek csavarva, mint valami rongy. Nekem túl sok volt belőlük, örülök, hogy a többi rész nem főleg róluk szól. Egy olvasásnak elmegy, valószínűleg az volt a baj, hogy ugyanazt vártam tőle, mint a kezdő kötettől, és nagyon nem azt kaptam. Ha tudom előre, hogy mire számítsak, biztosan máshogy értékelem utólag. Ezek után viszont nagyon kíváncsi vagyok, hogy a folytatásban mit alakít Jessica Sorensen.
Értékelés: 5/3
Olvasd el a sorozat további részeinek értékelését itt.
Ha tetszett a bejegyzés: iratkozz fel, kövess Facebookon, Molyon vagy Instagramon. :)
Ha tetszett a bejegyzés: iratkozz fel, kövess Facebookon, Molyon vagy Instagramon. :)
További bejegyzések, értékelések:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése