Jessica Sorensen: The Certainty of Violet & Luke (angol)

–
Sorozat: Véletlen (5.)
Műfaj: romantikus regény, new adult
Megjelenés éve: 2014
Kiadó: Magánkiadás, Sphere
Oldalszám: 294 - 352
Értékelése Molyon: 88%

Violet Hayes’s life is a mess. Between her stalker, Preston, refusing to leave her alone, her parents’ case still being unsolved, and falling behind in school, she always feels on the verge of losing it. When some unexpected news comes her way, it’s the final straw and she ends up doing something that almost costs her life. Thankfully, she survives and makes a promise to herself to put her life back together and to try and figure out exactly how she feels about Luke Price, the one person that’s always there for her.
But as a recovering alcoholic and gambler, Luke has his own struggles to overcome. He’s also fallen in love with Violet, but fears telling her the truth, that it will scare her away or worse, she won’t reciprocate the feeling. Plus, there never seems to be a right time to say it, either the case, Preston, or life getting in the way.
Can the two of them ever get enough peace in their lives to conquer their fears and finally tell each other the truth about how they feel?

"But happiness isn’t something that comes easy to me and I think I’m going to have to learn how to let it in. But do I let something in that I’m not sure I’ve ever had?"

Értékelésem:
Kicsit más volt, mint az előző 2 kötet Violet & Luke történetéből. Itt már a megnyugvás, az elfogadás, a továbblépés felé fordulnak a szereplők, nem pedig folyamatosan küzdenek önmagukkal és az érzéseikkel.
Két részre tudom bontani a könyvet. Az első felében ismét azt a Violetet kaptam, akit megismertem, viszont már legyengülve, megtörve, ám még mindig tüzesen és bátran. Aztán elérkezett a fordulóponthoz, ahol ráébredt, hogy mit szeretne, és arra, hogy a jövő számára csak akkor túlélhető és élhető, ha keményen szembenéz a múlttal. Sikerült megtennie, és nagyon büszke vagyok rá, ahogy Luke-ra is, mert nélküle nem sikerült volna.
A fordulóponttól jön a második szakasz, ahol már beengedi a gyógyulást, rálép a fejlődés útjára. A belső vívódásokból kiderült, hogy éli ezt meg, hogyan képes egy olyan ember a gyógyulásra, az élet tényleges élésére, aki mindig elveszített mindent és mindenkit, aki fontos volt neki, és most fél attól, hogy ismét megtörténik. Részletes volt, de nem szenvedős, inkább szívfájdítós, de nem csak a bánat, hanem az öröm könnyeivel is teli.
Luke-ról még szívesen olvastam volna, mert az előző részben is, és ebben is Violeten volt a hangsúly. Persze láttam, hogy ő is min ment keresztül és hogyan, de Violet által leárnyékolva.
Nagyon tetszett a befejezés, ami elég könnyen lehetett volna nyálas és klisés, de egyáltalán nem volt az, nagyon édesre sikeredett.
Viszont egy dolgot nem értek. Nem tudom, hogy működik az igazságszolgáltatás rendszere, de egy több mint 10 éve történt gyilkosságnál hogyan lehet behívni egy akkor még óvodás korú gyereket személyazonosításra? Még úgy is, hogy Mira egyértelműen felfedte magát, nem tudom, hogyan lehet 100%-ban megbízni egy ilyen dologban. Mi lett volna, ha Violet nem tudja őt egyértelműen beazonosítani? Azért nem felnőtt volt akkor, hanem kisgyerek, az arcmemóriája megbízhatatlanabb, mint egy felnőttnek. Hába tette tönkre a trauma az életét, nekem ez akkor sem teljesen oké. Persze nem krimi, nem itt van a hangsúly, de egy kicsit zavar ez a homály.

Értékelés: 5/5

Olvasd el a sorozat további részeinek értékelését itt.

Ha tetszett a bejegyzés: iratkozz fel, kövess Facebookon,  Molyon vagy Instagramon. :) 

Megjegyzések

Megjegyzés küldése