Jason Matthews: Az árulás palotája

–
Sorozat: A Vörös veréb (2.)
Műfaj: krimi, thriller, regény
Eredeti cím: Palace of Treason
Megjelenés éve: 2018
Kiadó: Agave Könyvek
Oldalszám: 494
Értékelése Molyon: 90%

A ​Vörös veréb című nemzetközi bestseller lebilincselő folytatása az amerikaiakhoz átállt moszkvai ügynöknőről, aki életveszélyes játszmába keveredik Putyin Oroszországában.

Dominyika Jegorova százados, az orosz polgári Külső Hírszerző Szolgálat (SZVR) munkatársa visszatért Moszkvába, a szervezet központjába. Senki sem tudja, hogy Dominyika a CIA-nek dolgozik, mint Washington legértékesebb beépített embere az SZVR-ben és a Kremlben. Mélységesen megveti azokat, akiket szolgál: Putyin Oroszországának oligarcháit, csalóit és bűnözőit.

Dominyika folyamatos életveszélynek van kitéve, és ezt csak tovább súlyosbítja az a körülmény, hogy a lány szerelmes CIA-s futtatójába, Nate Nash-be. Ez a szenvedély pedig legalább olyan veszélyes mindkettőjükre nézve, mint a Moszkvában végzett kémkedés. Dominyika életét nem egyszerűsíti az sem, hogy megakad rajta Putyin elnök szeme. Miközben mesteri módon igyekszik elkerülni a lelepleződést, Dominyikának meg kell birkóznia gyilkos hajlamú, lelki beteg főnökével, túl kell élnie egy iráni gyilkossági kísérletet, meg kell mentenie egy letartóztatott kettős ügynököt – és valahogyan el kell hárítania Putyin elnök veszélyes közeledését is.

"A viszonyuk feszültséggel töltötte meg a levegőt - úgy vibrált, mint amikor vihar közeledtével, egy perccel azelőtt, hogy lezúdulna az eső, a mezőn a fűszálak tetején egyensúlyozó szöcskék abbahagyják a ciripelést."



"Az ember azt fogadja empátiával, amit maga is átélt, és azt szimpátiával, amit nem ismer."


Értékelésem:
Amit Matthews a Vörös verébben elkezdett, azt itt most töretlenül folytatta. Nem engedett a színvonalból, az izgalomból, a mesteri írói stílusból, a tökéletesen felépített cselekményből és a szereplők tökéletes karakterizálásából sem. 

Az előző kötetben megszokott részletességgel tárja fel az olvasó előtt az események menetét, a szereplők háttértönétetét, a hírszerzés és kémelhárítás bonyolult, de mindig tettre kész világát. Pont ezekkel a részletekkel teszi hitelessé a történetet, bevezeti az olvasót abba a veszélyes világba, amely bár a szemünk előtt van, kiválóan rejtőzködik és dönt milliók sorsának alakulásáról. Az olvasó is profinak érezheti magát, betekintést nyerhet olyan dolgokba, amikről nem is gondolja, hogy létezhetnek. Azonban a sok szervezeti rövidítés egy kicsit visszavesz a minőségből, mert egy hétköznapi ember számára nehéz követni, hogy mi micsoda, melyik országban van, azon belül kinek a kirendeltsége, mi a feladata, stb. Egy idő után nem könnyű tartani a lépést, már csak azért sem, mert jócskán találkozhatunk olyan szereplőkkel is, akik teljesen újak, és a sok helyszín/szereplő váltás miatt nehéz felidézni, kik is ők és hol olvastunk róluk. Ezért is ajánlom egyben elolvasni a kötetet, hiába terjedelmes, nem lehet heteket hagyni neki, mert el fogunk veszni az utcáiban, és esélyünk sem lesz lépést tartani szeretett kémeinkkel. 

A cselekmény, az események folymatosan pörögnek, a jenga torony elemei összeállnak egy nagy egésszé, melyek mindegyike életbevágóan fontos, és ha egyet kihúzunk, hatással lesz az egész építményre. Minden egyes kis apró információ jelentőséggel bír, és a végén összeadódik a nagy egésszé, elvezet az események végső kimeneteléhez. Sok eseménydús akciónak lehetünk tanúi az olvasás közben, nekem különösen tetszett egy rész, amely nem hétköznapi megfogalmazásával hívta fel magára a figyelmem. Egy nagyon szívdobogtató és adrenalinbombaként funkcionáló jelenetről van szó. Az átlagos közelharcokat bekezdésekre és mondatokra tagolva írja le Matthews, azonban ezt az egyet nem - itt egy hosszú mondatot kapunk, ami talán oldalakon megy végig, csak a vesszők iktatnak be gondolatnyi szüneteket. Nagyon jól érzékelteti, hogy Dominyika abban a jelenetben mit él át, hogy itt nincs ideje gondolkodni, itt nem a rutin megy, hanem az események és a hirtelen döntések viszik magukkal őt, végig feszültségben tartva az olvasót, tengerként zúdítva a szavakat. Imádtam.

A történet bővelkedik szerelmi jelenetekben is, kialakul egy új szál, mellyel kapcsolatban kétes érzéseim vannak, mert egyrészt meg tudom érteni, másrészt nem. Nate - Hannah. Azonban tökéletesen ábrázolja azt a keserédes fájdalmat, amellyel egy ügynöknek, akinek minden nap veszélyben lehet az élete, milyen feltételekkel lehet szerelmi kapcsolata, és mivel kell számolnia az életben, mi juthat neki végül. Az ő életfeltételeikkel teljesen mást jelent a szerelem és a társ fogalma, mint egy hétköznapi ember számára. 

A brutalitás ismét megmutatkozik az orosz részről, méghozzá elég részletesen bemutatja mi megy végbe egy beteg ember fejében, akinek talán még lelke sincs, és talán nem is nevezhető igazán embernek, de emberinek végképp nem.

A szereplők eszméletlenül állják a sarat, vérbeli profik, egyszerűen hihetetlen, hogy a valóságban is ilyen tehetséggel megáldott emberek mászkálnak körülöttünk, akik arra születtek, hogy pont ezt a munkát végezzék, mert vannak olyan feladatok, amikre csak ők képesek egyedül. Szinte úgy érzem, hogy munkájuk során mintha végigkeringőznének a fél világon, mindig éppen csak eltáncolva, kicsúszva az ellenség kezéből, a végén elkerülhetetlenül összeütközve, majd újból táncba kezdve.

Dominyika törtet előre, nem állítja meg semmi. Úgy gondolom, ő egy kicsit közben eltávolodott az eddig megismert balerinalánytól, előjött a kegyetlenebb oldala is, bár ez a körülményeket tekintve nem olyan meglepő. Kíváncsi vagyok, a harmadik részre hová jut el a személyisége. Nate-ben csalódtam egy keveset, na nem a tehetségében, de volt olyan döntése, amit bár hiába értek meg, nem értek vele egyet. Gable és a többiek még mindig megmelengetik a szívemet, a hibáik ellenére is. 

Izgalmas vont, nagyon élveztem olvasni, azonban nem egy egyszerű olvasatú könyv, nem lehet rajta végigfutni, és nem is érdemes, minden pillanatát ki kell élvezni. Megéri rá időt szánni, és a receptek is motiválóak lehetnek a fejezetek végén, egy - kettő elkészítéséhez talán nem is kell mesterszakácsnak lenni. A nagyszerű ételeket még egy halálos veszélyben lévő ügynöknek is szabad kiélvezni. 

Értékelés: 5/5

Olvasd el a sorozat további részeinek értékelését itt.

Ha tetszett a bejegyzés: iratkozz fel, kövess Facebookon,  Molyon vagy Instagramon. :) 

Megjegyzések

Megjegyzés küldése