Alexandra Christo: To ​Kill a Kingdom – Egy birodalom végzete

Műfaj: ifjúsági, fantasy, romantikus regény
Eredeti cím: To Kill a Kingdom
Megjelenés éve: 2019
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 424
Értékelése Molyon: 87%

Annyi ​szívet gyűjtöttem be eddig, ahány éves vagyok.
Vagyis a hálószobámban összesen tizenhét rejtőzik valahol a homok alatt. Olykor-olykor leások, csak hogy lássam, mind megvannak-e még. Lenn a mélyben, vérben ázva. Megszámlálom őket, és megnyugszom, hogy nem lopták el egyiket sem éjszaka. Azon se lepődnék meg, ha így történne. A szíveknek hatalma van, a magamfajták pedig egy dologra vágynak még az óceánnál is jobban: hatalomra.
A HERCEG SZÍVE LENNE AZ IGAZI TRÓFEA!
Lira hercegnő egy királyi családból származó szirén, azok közt is a legveszélyesebb. A víz alatti világban nagy tiszteletnek örvend. Már csak egy szív hiányzik a gyűjteményéből – ám azt elhibázza. Anyja, a Tenger Királynője büntetésből átváltoztatja, mégpedig egy olyan lénnyé, amitől a legjobb undorodik: emberré. Elveszi tőle a bűvös szirénénekkel képességét is, és megparancsolja, hogy a téli napfordulóig vigye el neki Elian herceg szívét, különben ember marad örökre.
Hiába ő a leghatalmasabb emberi királyság trónörököse, Elian herceg csak az óceánon érzi magát igazán otthon. A szirénvadászat pedig a hivatása. Amikor kiment egy lányt az óceán habjaiból, hamar rájön, hogy ő bizony más, mint aminek először hitte. Az idegen megígéri neki, hogy a segítségére lesz, és együtt fogják megtalálni a módját, hogyan pusztítsák el a sziréneket. De vajon megbízhat a lányban? És vajon hány alkuba kell belemennie Elian hercegnek, mire megszabadítja az embereket a legnagyobb ellenségtől?

"– A háborúkat nem lehet megnyerni – felelem. – Ott mindenki csak veszteni tud."

Értékelésem:
Nagyon tetszik az alapötlet, szeretem, ha egy mese inspirál egy történetet. A kis hableánnyal való párhuzamok csak az alapokban vannak jelen, nagyon sok plusz szállal és részlettel mélyítette el az írónő a mesét.
Nagyon tetszett a részletesség, ami szinte végig jelen volt, és az is, hogy a szirének világában a kegyetlenség is helyet kapott, ettől valóságosabbnak és komolyabbnak hatott az egész. Lira nem semmi, ha valamit a fejébe vesz és helyesnek vél, akkor megy utána, amíg meg nem valósítja. Nem fél attól, mik lesznek a tettei következményei, ha tudja valamiről, hogy jó döntés, képes érte tűzbe is menni. Vannak önálló gondolatai, és követi a szívét, nagyon szimpatikus volt. Elian sem rossz, de egy kicsit több privát Lira-Elian együttlétnek jobban örültem volna, könnyebben meg tudtam volna kedvelni a srácot.
A végén kicsit csalódtam, mert nagyon gyorsan lezárult a történet, néztem, hogy mindjárt vége a könyvnek, és még mindig nem értünk el a nagy robbanáshoz, ennyi oldalba hogy fog beleférni? Emiatt lett szerintem kicsit túlzottan is meseszerű végül, mert a végső összecsapás el lett kapkodva, és ráadásul nagyon is a színpadiasságon volt a hangsúly. Itt is azt vártam, hogy részleteket kapunk, de még a befejezés is nagyon-nagyon mesébe illő, teljesen szembe megy azzal, ahogy az elején a valósághoz közelített. Ezért nem tudom 5 csillagra értékelni. Ha a vége is olyan kidolgozott lett volna, ahogy amúgy a sok kreativitást nem nélkülöző történet többi része is, akkor lennék teljesen megelégedve, így viszont egy egyszer olvasós könyv kategória marad.

Értékelés: 5/3,5

Ha tetszett a bejegyzés: iratkozz fel, kövess Facebookon,  Molyon vagy Instagramon. :) 

Megjegyzések