Műfaj: krimi, thriller, pszicho-thriller, regény
Eredeti cím: The Coworker
Megjelenés éve: 2024
Kiadó: Álomgyár
Oldalszám: 336
Értékelése Molyon: 87%
Két nő. Egy iroda, tele titkokkal.
Dawn Schiff különös szerzet. Legalábbis mindenki így gondolja a Vixed táplálékkiegészítőket gyártó cégnél, ahol a nő könyvelőként dolgozik. Furcsa dolgokat mond. Nincsenek barátai. Ezenkívül minden munkanap pontban 8:45-kor ül le az asztalához.
Így amikor Dawn egy reggel nem jelenik meg az irodában, munkatársa, a gyönyörű és népszerű Natalie Farrell – aki öt éve a cég legjobb értékesítési képviselője, és szinte teljes ellentéte Dawn-nak – nagyon meglepődik. Aztán kap egy nyugtalanító, névtelen telefonhívást, amely mindent megváltoztat…
Kezd értelmet nyerni számára, hogy Dawn nem csupán egy különc kívülálló. Valaki üldözi.
Natalie ellenállhatatlan késztetést érez, hogy segítsen kollégájának. Hamarosan egy macska-egér játszmában találja magát. De vajon ki az igazi áldozat?
Egy dolog azonban hamar nyilvánvalóvá válik: valaki szívből gyűlöli Dawn Schiffet. Annyira, hogy gyilkolni is képes lenne.
A New York Times és a USA Today bestsellerszerző Freida McFadden regényének minden részletét a rejtély és az izgalom járja át. Hamisítatlan thriller megannyi csavarral.
„Rendkívül erős karakterek.” – The Sleepy Reader
"– A gyerekek néha kegyetlenek tudnak lenni.
– A gyerekek nem tudják, mi a helyes. […] De a felnőttek igen. Legalábbis nekik tudniuk kéne. Ennek ellenére elég sok felnőtt zaklatja a másikat."
"Ha mosolyogsz, az emberek hallják a hangodon."
"Sok téren lehet kamuzni, de a kedvességet nem lehet színlelni."
Értékelésem:
Natalie-nak megvan mindene: ő a vitaminokat forgalmazó Vixed legjobb értékesítője, sportos, jól néz ki, szép a bőre, nem lakik rossz környéken, és két hónapja jár a cég cuki és figyelmes informatikusával. Mindennek tetejébe a főnökével is jól kijön, és szépen építgeti az életét. Aztán megjelenik a képben Dawn, aki a nő totális ellentéte: rövidre vágott haj, teknőckeretes szemüveg, divatjamúlt öltözködés, szürke kisegér kinézet, furcsa megszállottság a teknősök iránt. Dawn olyan lány, akit előszeretettel cikiztek szét a középiskolában a Natalie-félék, és akit a munkahelyére is követ a kirekesztettség. Natalie próbálkozik, hogy mindennek ellenére kedves legyen a lánnyal, épp azon gondolkozik, hogy meghívja egy közös vacsorára, amikor furcsa emailt kap Dawntól, miszerint sürgősen beszélniük kell valami fontos dologról.
 |
| Instagram: @koffertzitzah |
Aztán Dawn a következő napon eltűnik, majd a rendőrség rövidesen már gyilkossági ügyben nyomoz, s az első számú gyanúsított Natalie. Miközben igyekszik magát kihúzni a kellemetlen helyzetből, olykor mi se tudjuk egészen eldönteni, hogy mennyire bízhatunk meg benne: az a fajta nő, akinek olyan természetesen jön a hazugság, mint másnak a levegővétel. Itt egy kis ferdítés, ott egy kis kozmetikázás, hogy az ő javára billenjenek a dolgok: na de ettől még gyilkossá is válik? Miközben figyeljük, ahogy szorul a nyaka körül a hurok, Dawn emailjeibe is beleolvashatunk, aki egy távoli barátjának meséli a Vixednél töltött napjait, és Natalie kegyetlenkedéseit, ami igencsak kimeríti a munkahelyi bullying kategóriát. Na de akkor ki mond igazat? Natalie, aki azt állítja magáról, hogy kedvesebb volt Dawn-nal, mint amit megérdemelt volna, vagy Dawn, aki számos szituációban Natalie gonoszkodásnak áldozata? Könnyebb lenne Dawn-nak hinni, de mégis, valami itt nem oké.
A könyv közepén nem várt fordulat borítja feje tetejére a világunkat, az ártatlanok bűnt vallanak, a vétkesek mossák kezeiket, a rendőrök csattogtatják a bilincset, mi pedig felszedjük a földről az állunkat. Aki már olvasott Freida McFaddentől, az sejtheti, hogy az írónő megint bevetette a rá annyira jellemző fortélyait. Ezt szeretem annyira az alkotásaiban: mire azt hiszed, hogy talán sejted, merre halad a cselekmény, ki a potenciális bűnös, és hogy ki hazudik, mégiscsak rá kell jönnöd, hogy semmi nem úgy van, ahogy gondoltad. Egyszerűen nem lehetsz nála okosabb. És hogy a történet végén nehogy azt hidd, hogy "csak" ennyi volt, az utolsó oldalakkal még kapsz pár arcul csapást olyan egyszerű stílusban közölve, mintha mi sem lenne természetesebb. A magam részéről én ezt a lezárást már agyafúrtabbnak érzem, mint a Gyilkos örökségben, úgyhogy továbbra is állíthatom, Freida McFadden félelmetesen lenyűgöző dolgokra képes. Vigyázzatok vele, mert veszélyes!
Értékelés: 5/5
További bejegyzések, értékelések:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése