Műfaj: krimi, pszicho-thriller, lélektani, regény
Eredeti cím: Untouchable
Megjelenés éve: 2020
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 440
Értékelése Molyon: 91%
Maya és Jamie évfordulójukat ünneplik, és Maya izgatottan várja, hogy párja hazaérjen az ünnepi vacsorára. Ekkor kopogtatnak az ajtón. A rendőrség az. Jamie felakasztotta magát az erdőben.
Halálát öngyilkosságnak vélik, de Maya nem hiszi, hogy Jamie önkezével vetett volna véget az életének. Úgy érzi, valami nincs rendjén. És valaki figyeli őt. Valaki pedig mindent megtesz azért, hogy eltitkolja, mit tett Jamie a halála előtt.
Maya gyászát gyanakvás váltja fel, és nyomozni kezd, hogy mi történt a Jamie halálát megelőző hetekben, a nyomok pedig a „Nagy Ház” nevű helyre és annak szörnyű titkaihoz vezetnek. Olyan titkokhoz, amelyek megőrzéséért egyesek mindenre képesek. Akiket szoros szálak fűznek az elithez, akik érinthetetlennek hiszik magukat.
Maya veszélyes döntés előtt áll. Mennyire áll készen, hogy felfedje az igazságot?
"Ó, a terror elleni háború! Ez a legeslegnagyobb hazugság. A valódi háború az igazság elleni háború!"
"A média a tömegek ellenőrzésének egyik eszköze. Átmossák az agyunkat az ő szándékaik szerint, hogy a közvéleményt egy bizonyos irányba hangolják. A hazugságok terjesztésének bizniszében utaznak. Hazugságokban és leleplezésekben. És ha megállás nélkül ismételgeted a hazugságokat, az emberek el fogják hinni, és azután ez válik igazsággá. A közvélemény pedig nem fogja megkérdőjelezni, mert hiszen ott áll feketén-fehéren az újságokban, és ott látják a híradókban!"
"Egy hangot hallottam, mintha Jamie suttogna a fejemben. A félelem reakció. A bátorság döntés."
Értékelésem:
Sibel Hodge könyve egyszerre rettenetes és zseniális. Fontos üzenetet ad át az olvasónak egy félelmetes és hihetetlen történet képében, ahol a szereplők élete egyik pillanatról a másikra feje tetejére áll.
A történet elején egy nagyon boldog, idilli életet élő párral találkozunk: Mayával és Jamie-vel, akik éppen évfordulójuk ünneplésére készülnek. Maya szemszögéből élhetjük át az izgalmat, mely kitölti az egész napját, hiszen érzi, hogy a mai este sorsdöntő lesz számukra: Jamie valószínűleg megkéri a kezét. Ám a tervezettel ellentétben a férfi nem ér haza időben, s Maya hiába próbálja elérni, próbálkozásai kudarcba fulladnak. Innen már nem kell sok, hogy pár oldal múlva a klasszikus jelenettel folytatódjon a történet, mikoris két rendőr jelenik meg a bejárati ajtóban, hogy közöljék Jamie öngyilkosságának hírét. Maya összeomlik, értetlenkedik, dühöng - érzelmek tömkelegét éli át, miközben próbálja kitalálni, mi vezetett ahhoz, hogy szerelme véget vessen saját életének. S ahogy kezdi felgöngyölíteni az eseményeket, olyan titkokra bukkan, melyek már az ő épségét is veszélybe sodorják.
 |
| Instagram: @koffertzitzah |
A történet egy pontján - viszonylag elég hamar - Jamie is szót kap, s a fejezetek váltakozásával lassan megismerhetjük a múltját, melyet eddig minden részletében igyekezett eltitkolni Maya elől. Ha azt mondom, hogy nem volt felhőtlen gyermekkora, még elég enyhén fogalmazok. Olyan borzalmakon ment át több társával egyetemben, amelyet ép ésszel fel sem lehet fogni, s mindezt olyan "emberek" miatt kellett elszenvedniük, akik a világ irányításáért felelnek, s legnagyobb jóindulattal sem sorolhatók az értelmes létformák közé. Előbb jut róluk eszembe a szörnyeteg szó, mint bármi más. Maya saját életét kockáztatva jár utána, mi történt annyi évvel ezelőtt, s még nem is sejti, mekkora ügybe keveredett ezzel. Nem csak azt kell százszor is megfontolnia, kiben bízik, de előbb-utóbb azt is be kell látnia, hogy nem maradhat örökké a sötétségben, fény fog derülni rá, hogy valójában mennyi mindent tud. Nem az a kérdés, milyen véget ér számára a dolog, hanem az, hogy meddig jut el a gyerekek elleni erőszak leleplezésének harcában, mikor ez bekövetkezik.
A nyomozás izgalmat hamar felváltja a nyomasztó hangulat, majd a paranoia, s végül Mayával együtt mindent egy lapra kell feltennünk. Ezt a könyvet nem azért olvassuk, mert annyira érdekes, izgalmas és lebilincselő, hanem mert akkora borzalmak történnek benne, hogy az ember egyszerűen nem tud félrenézni. És a legrosszabb, hogy valószínűleg egyáltalán nem rugaszkodik el a valóságtól, sőt... Csak erős idegzetűeknek ajánlom, de közben azt kívánom, bárcsak ne is kellett volna megszületnie ennek a műnek.
Értékelésem: 5/5
További bejegyzések, értékelések:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése