Gayle Forman: Eltévedtem

Műfaj: ifjúsági, lélektani, romantikus, regény
Eredeti cím: I Have Lost My Way
Megjelenés éve: 2018
Kiadó: Ciceró
Oldalszám: 272
Értékelése Molyon: 84%

A Ha ​maradnék szerzőjének újabb New York Times bestsellerlistás műve

Megrendítő… ha készen állsz egy újabb érzelmi K.O.-ra, ez a te könyved!

Egy kis híján végzetes baleset egyetlen nap leforgása alatt sorsközösséget teremt három idegen között.
Freya a hangját vesztette el első önálló albumának felvétele közben.
Harun szökni készül, menekül mindentől és mindenkitől, akit szeret.
Nathaniel egyetlen hátizsákkal és szörnyű tervvel érkezett New Yorkba, mert már nincs vesztenivalója.
Telnek az órák, és egyre-másra lepleződnek le a titkaik, és lassan ébredezik bennük, hogy saját veszteségeikből, bánatukból egyvalami jelenthet kiutat: ha osztoznak a másik fájdalmában, ha segítenek a másik kiútját megtalálni.

Gayle Forman legújabb regénye, az Eltévedtem megrázó, sőt katartikus történet a szerelem elvesztéséről, a szerelem megtalálásáról, az önismeretről és az önámításról.

"És a titkok előbb repedést okoznak, a repedésekből árkok lesznek, az árkokból völgyek, a völgyekből szakadékok, és az ember egyszerre csak egyedül marad egy jéghegy tetején, mindenkitől elvágva, aki fontos neki."

Értékelésem: 
Az Eltévedtem három fiatal útkereséséről szól, akik még nem rendelkeznek elég erővel ahhoz, hogy felvállalják sorsukat. Van az úgy, hogy nehéz letérni a járt útról, arról az útról, amit a környezetünk megfelelőnek tart számunkra. Van az úgy, hogy könnyebb csak sodródni, csukott szemmel lebegni, és remélni, hogy minden rendben lesz.
Hát nem lesz.
Mert vannak esetek, amikor az embernek kézbe kell vennie az irányítást a sorsa felett, dönteni a jövőről, elfogadni a múltat, elengedni azt, ami visszahúz és afelé fordulni, amit ő érez a helyes útnak, és nem más. Mert nem más éli az életünket, hanem mi magunk, és minden egyes következménnyel nekünk kell majd szembenéznünk, nem a többi embernek. Senki nem akarja úgy itthagyni ezt a világot, hogy visszanézve az életére azt mondja: Úrsiten, mennyi mindent rosszul csináltam, csak mert mások vágyait követtem, és nem a sajátjaimat!

De van az úgy is, hogy a sors közbeszól, jeleket küld, társakat, tanítókat, hogy ne legyünk gyávák, és merjünk önmagunk lenni. A három főszereplő egymás személyében megtalálja az igazságot, a segítséget, a noszogatást, mielőtt rászánnák magukat a végső lépésre, vagy elfogadnák azt, ami végzetesnek tűnő döntéseikből következik. Hányszor jósólták már meg az apokalipszist, és hányszor nem éltük túl? Bizonyos halálok után még mindig van élet – sőt van, hogy csak azok után kezdődik.

Elengedni, kitartani, feladni, elfogadni, felvállalni – ezekhez mind erő kell, melyet a három fiatal egymás segítségével mozgósít is magában. Szülői és társadalmi elvárások, gyermeki kötelezettségek, testvérféltékenység, elhagyatottság, őrület, magány – minden van ebben a könyvben, amivel egy mai fiatal szembesülhet, és ami leterelheti az önmaga felé vezető útról. Ugyanakkor nincs hiány szeretetből, reményből és bizalomból sem, ezért a könyv ezen részeihez (főleg a végéhez) erősen ajánlott egy csomag zsepi kéznél tartása.

A szereplőkkel könnyen lehet azonosulni, bár elsőre úgy tűnhet, nem hétköznapi problémákkal küszködnek, de ha mélyebbre nézünk, észrevehetjük, hogy nem is olyan mások, mint mi. Fájdalmaikat, gátlásaikat és felszabadulásukat is át lehet érezni, talán mert ezek az érzések nem ismeretlenek egyik ember számára sem, a kiváltó okoktól függetlenül. Ez rámutat arra, hogy bár nem mindig értjük teljesen a másik boldogtalanságának okát, attól még az érzésben osztozhatunk vele és társak lehetünk a gyógyulás folyamatában.

Ami hiányzik, a mélyebb hatás, amit a könyv képes lenne a lélekre gyakorolni. Szép és megható ez a hihetetlen módon összekapcsolódó életekről szóló történet, de valahogy nincs benne az a mélység, amit várni lehet tőle. Nem csap annyira fejbe, ahogy tehetné – de az igaz, hogy néhány történetnek az a célja, hogy lassan, fokozatosan hagyjon nyomot, nem úgy, mint egy villámcsapás. Úgy tűnik, ez is egy ilyen könyv.

Elsősorban azoknak a fiataloknak ajánlom a könyvet, akik olyanok, mint a főszereplők: kezd előttük körvonalazódni, hogy valami nincs rendben, valami nem jó, és ahhoz, hogy ez változzon, meg kell tanulniuk, hogy néha mindenki másnak nemet kell mondani ahhoz, hogy önmaguk számára igen legyen a válasz.

Értékelés: 5/4

Ha tetszett a bejegyzés: iratkozz fel, kövess Facebookon,  Molyon vagy Instagramon. :) 

Megjegyzések