Bartos Zsuzsa: Alkonyőrzők

–
Műfaj: disztópia, (társadalmi) sci-fi, ifjúsági, regény
Megjelenés éve: 2016
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 280
Értékelése Molyon: 65%

Amikor ​a jövő a tét.

2145-öt írunk, Európában már nincs gyermekbirtoklási jog.
A géntervezettek uralják a világot, agyukban neurochipet hordanak, és életkoruk kétszáz év, míg a közönségesek között kevés az egészséges.
Gyerek csak elvétve születik, a nők meddők.
Nyugat-Ázsia elkezd Londontól tervezett gyermeket rendelni, miközben az ádámisták dúlnak, és nemi erőszakkal újra be akarják népesíteni a világot.
Ardan fizetett szexpartner, ha a géntervezett nők egy közönségesre vágynak. Ám ő az utolsó apák egyike. A lányát elvették, és most rájön, hogy a gyermeke életveszélyben van.
Mennyire ősi az apai ösztön?
Zóra a géntervezés kezdeti projektje, de selejtes, és haldoklik. Kémként dolgozik, és a halhatatlanságra gyűjt.
Mit teszel, ha a tudatod a tét?
Tarik természetesen született, ám nagy hatalma van, mindent gyűjt, ami eredeti: növényeket, állatokat, gyerekeket. Örök seb maradt, hogy Zóra, a megrendelt féltestvére eltűnt.
Birtokolni vagy elengedni?
Megindul a hajsza a gyerekért. Harcolnak a világ ellen, egymás ellen.
Vajon mi a szeretet? Mi család?
Mik azok az értékek, melyek egy változó világban sem múlnak el?

Küzdj mindhalálig!

"A szerelem kockázatos, és nem azért adatott, hogy örökké tartson. Amíg verdes a szárnyunk, repülni kell vele, mit sem törődve a horizonttal." 

"Úgy járunk-kelünk és rendezkedünk be, mintha értenénk, hogyan és mi a csudának van ez az egész világ és benne az élet, de valójában senki sem tudja, mi a fene folyik, és mi lesz a vége."

Értékelésem:
Kicsit kavarognak a gondolataim ezután a könyv után, nem igazán tudom, hogyan értékeljem.

Egyrészt rengeteg gyönyörű dolog van benne, kezdve a megfogalmazástól az egyedi fantáziavilágig. Bámulatos mondatokat és kifejező hasonlatokat tartalmaz, ebben a műfajban magyar szerzőtől még nem olvastam ilyen csodálatos metaforákat sem (bár a sci-fi nem szerepel gyakran az olvasmánylistámon). Eszmétlen utalások, párhuzamok vonódnak bizonyos dolgok és érzelmek közé, az írónő ilyen téren lenyűgözően tehetséges. Pozitívum az is, hogy nem tőmondatokra szorítkozik, nem menekül az összetett mondatoktól, ahogy azt a magyarul íródott könyvek tekintetében már túl sok esetben tapasztaltam.

Az alapötlet sem rossz, a sok sci-fi találmány, a kreativitással teli részletek is nagyon ki vannak találva, egész új világ épül fel a könyvben, amely annyira fejlett, hogy az első oldalakon nehéz is lépést tartani ezzel a technológiával. Sok új szó és idegen kifejezés jelenik meg, amik bár nem teljesen követhetetlenek, éber figyelmet igényelnek a hozzájuk való alkalmazkodás érdekében. Egy dolog itt mégsem jött be, nevezetesen „a korcsba” káromkodás, ami elég furcsa, és egyszerűen nem tudtam megszokni.

Másrészt valahogy mégsem sikerült élvezetet találnom az olvasásban, nem számítva a fent említett kiemelkedő vonásokat. A történet hattérvilága bár fantasztikus, hiányzik az alapozás, és rá kellett keresnem, van-e a könyvnek előző része, amit nem olvastam, mert annyira hirtelen csap a dolgok közepébe. Elég lenne plusz 1-2 fejezet az elejére felvezetés gyanánt, mert hiába derül ki számos fontos információ ahogy az események haladnak előre, rengeteg a zavaró üres folt. Talán ennek okán sok dolog a cselekményben sem világos, a szereplők pedig indokolatlan tetteket hajtanak végre mindenféle magyarázat nélkül. Ha már róluk van szó, egyiket sem tudtam megkedvelni. Hiányzik az, hogy leírják a gondolataikat, ehelyett a tettek közlése dominál, ami káros hatást gyakorol lelkiviláguk megismerésére. Majdnem mindegyikünk személyisége homályba burkolózik, nem értettem, mit miért tesznek, mi motiválja őket az olvasó tudomására hozott gyér indokokon kívül. Idegenek, mellékszereplők maradnak mindvégig. Kevés az alap, a mélység, itt is azt tudom mondani.

A szerelmi szál – bár csöppet furcsa –, a lezárása miatt nagyon szépre sikeredett, igazira, és emiatt éreztem egy kis elégedettséget, amikor befejeztem a könyvet. Azonban sajnos későn jön a képbe, későn teljesedik be, a részletek pedig elnagyoltak, lehetne benne még egy kis izzás. Amikor fellobbant a láng, örültem, hogy na végre, de ezzel együtt csodálkoztam, hogy egyáltalán eljutott idáig ez a kapcsolat ebben a helyzetben.

Visszatekintve olyan, mintha egy vázlatot olvastam volna, aminek hiányzik a bevezetése, és még elbírna plusz 100-150 oldalt az érzelmek kiteljesedése, valamint a bonyodalmak sűrítése céljából. Ugyanis az események folyása nem túl bonyolult, és nem annyira izgalmas, a könyv feléig nagyon lassan csordogál a feszültség, majdhogynem nincs is. Úgy éreztem, örökké kell várnom arra, hogy történjen valami, és amikor ez bekövetkezett, az sem döntött hanyatt. Kár ezért a történetért, mert van benne potenciál, kevés plusszal többet is ki lehetett volna hozni belőle.

Értékelés: 5/3

Ha tetszett a bejegyzés: iratkozz fel, kövess Facebookon,  Molyon vagy Instagramon. :) 

Megjegyzések

Megjegyzés küldése