Sorozat: Vaják (0.)
Műfaj: dark fantasy, regény
Eredeti cím: Sezon burz
Megjelenés éve: 2018
Kiadó: PlayON, GABO
Kiadó: PlayON, GABO
Oldalszám: 304 - 408
Értékelése Molyon: 91%
Minden bonyodalom azzal kezdődik, hogy Ríviai Geralt kardjainak rejtélyes módon lába kél. Ezt követi egy démonidéző rejtélye, egy furcsa hajóút és egy meglehetősen fordulatos királyi esküvő. A régi barát, Kökörcsin szokás szerint most is Geralt „segítségére siet”, akár akarja a vaják, akár nem. Felbukkan egy varázslónő is, aki megpróbálja irányítani Geraltot, szokás szerint. És ismét akadnak olyanok, akik a vaják útjába állnak, szokás szerint.
Ez a kötet Sapkowski utolsó regénye a Vaják-világban, és a sagához csak könnyű szállal kapcsolódik, de a szerző nem okoz csalódást: ismét egyszerre szembesülünk népek sorsával és az egyes ember drámájával, de mindezt ismét olyan gazdag képzeletvilággal ötvözve és olyan humorral tálalva, ami letehetetlenné teszi a kötetet. Szokás szerint.
"A félelem sosem szokott irracionális lenni, helyesbített Geralt, de csak magában. Nem számítva a lelki rendellenességeket. Ezt a legeslegelején tanítják meg a fiatal vajákoknak. Jó, ha valaki rettegést érez. Ha rettegsz, az azt jelenti, hogy van mitől félni, légy tehát éber. A rettegést nem kell leküzdeni. Elegendő, ha nem kerít hatalmába. És érdemes belőle tanulni."
Értékelésem:
A Vaják szép, fantáziával gazdag és eseménydús lezáró kötetete lett ez a könyv. Lezáró, mert bár az események nagy része az első rész környékén játszódik, és hozzá kapcsolódik, vannak utalások, amiket teljes egészében úgy lehet megérteni, ha mind a 7 további kötetet elolvassuk - legalábbis az első 1-2 részt mindenképpen.
Hangulatában és stílusában is az első pár részhez közelít, Yennefernek is jut szerep, és ha az ő kapcsolata Geralttal ismeretlen az olvasás közben, a történet veszíthet az értékéből. Ezen kívül a 7. rész után is kb. 100 évvel szintén megjelenik egy szál, ami megmelengeti az ember lelkét, úgyhogy nem érdemes a maximális élvezhetőség érdekében a Viharidőben megismerni Geraltot és Kökörcsint. Viszont ahhoz, hogy teljes legyen a sorozat, nem elengedhetetlen ez a kötet, úgyhogy akinek már nincs kedve hozzá, akár ki is hagyhatja.
Mindezek mellett, úgy, hogy olvastam az összes további részt, örültem, hogy mégegyszer kaphattam egy kicsit Geralt és Kökörcsin párosából, meg ebből az elképesztően összetett fantáziavilágból, mert sokakkal együtt én is nehezményeztem, hogy Ciri felbukkanásával a vaják kalandjai és érdekes előélete elhaványodott. Ezt igyekezett kárpótolni a Viharidő, és valóban majdnem sikerült, számomra mégis hiányzik valami. Talán annyira hozzászoktam a kilátástalanság és tehetetlenség érzéséhez a Ciri központú könyvekben, hogy ami itt fenyegetés volt, az kevésnek tűnt. A bonyodalmakkal és szoros helyzetekkel teletűzdelt cselekmény és a megszokott humor viszont megvolt, ebben egyáltalán nem csalódtam. Így a Geralttal való utolsó találkozás végül könnyedebbre sikerült, de így is nagyon jól esett a lelkemnek.
További bejegyzések, értékelések:
:)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése